MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

A szív olaja

2011. november 6. Évközi harminckettedik vasárnap

P. Edward Hopkins LC

Mt 25,1-13

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: „Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: „Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.” Az okosak ezt válaszolták: „Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: „Uram, uram! Nyiss ki nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.” Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Bevezető ima: Uram, Jézus Krisztus, hiszem, hogy jelen vagy itt, és imádkozni hívsz engem. Hiszek nekem ajándékozott szereteted valóságában és erejében. Bízom abban, hogy az imában belemerítkezhetek ebbe a szeretetbe, és bátorítást találok, hogy egyre inkább csak téged keresselek. Szeretlek Uram, fogadd el imámat szeretetem őszinte megnyilvánulásaként.

Kérés: Uram, készítsd fel szívemet a szeretet befogadására!

1. Meghívva a vőlegénnyel való találkozásra. Isten emberré lett, hogy minden egyes emberrel személyesen találkozhasson. Ez a találkozás azonban nem távolságtartó, rövid, vagy felületes. Ez a találkozás személyes és intim. Isten vőlegényként jeleníti meg magát. Ez az öröm és az ünnepélyesség alapja. A tíz szűz a menyasszonyt jeleníti meg, akiknek részük van ebben a boldogságban. A menyasszony egyetlen feladata, hogy köszöntse a vőlegényt, és együtt menjen vele a menyegzős ünnepre. Senki nem veheti el a helyét. Döntő fontosságú a menyasszony szerepében, hogy mennyire teljesíti a feladatát. Az Egyház Krisztus menyasszonya. Nem kell-e mélyebben megértenem Krisztust, és az Ő Egyház iránti szeretetét, ha rá akarom építeni örömömet és boldogságomat?

2. Az élet előkészületi idő. Az idő az egyik legértékesebb dolog, amit Istentől kaptunk. Ha egyszer elvesztettük, soha többé nem kaphatjuk vissza. Fel kell ismernünk, hogy életünk legfontosabb pillanata a halálunk pillanata. Utolsó óránk bizonyos módon egész életünk összefoglalása és eredménye lesz. Magába foglalja majd mindazt, amit addig megéltünk. Minden egyes pillanat előkészület az Urunkkal való találkozásra, vele, aki szeret minket, és életét adta értünk, hogy megváltson bennünket. Amikor elérkezik a választás pillanata, már nem fogunk tudni improvizálni. A hit, a bizalom és a szeretet minden cselekedete építi a vőlegénnyel való kapcsolatunkat – ezt fejezi ki minden fáradozásunk Isten akaratának megszenteléséért és teljesítéséért. Életem folyamatos keresése annak, hogyan ismerhetem meg és szerethetem Jézust, hogyan lehetek vele minél szorosabb kapcsolatban. Mennyire lesz kész, nyitott és önátadó a szívem a találkozáskor? Abban a pillanatban is köszönteni akarom majd Őt?

3. Jézus ismer engem. Milyen szavak lehetnek ennél kétségbeesettebbek: „Uram, nyiss nekünk ajtót!” És mi lehet ennél tragikusabb: „Nem ismerlek benneteket!”? A vőlegény ismeri a menyasszonyt, biztosan ismeri, akiért odaadta az életét. Minket a szeretet által ismer meg, és a hivatásunkban, amire szeretetéből meghívott. Így tehát nem ismerhet meg, ha „szeretetéből kiesünk”. A vőlegényre való várakozás alatt tanúsított viselkedésünk – amely összefoglalja a hitet, reményt és szeretetet – a hála kifejezése kell, hogy legyen. Isten szeretett minket először, Ő keresi a hálatelt szívet, amelyet a keresztség, a kiengesztelődés és a felebaráti szeretet kegyelmei alakítottak. A hálás szív soha sem felejtkezik meg róla – nem múlhat el egyetlen nap sem a szeretetteljes emlékezés és hálaadás nélkül. Nem csoda, hogy az Oltáriszentség a hálaadás szentsége, amelyet Krisztus ránk hagyott, és e szentség által készülhetünk fel az Ő eljövetelére.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts úgy várakoznom eljöveteledre, hogy minden emberben, akikkel utamon találkozom, meglássalak téged. Segíts, hogy szívemet folyamatosan készítsem szeretetedre és Országod boldogságának befogadására. Nyilatkoztasd ki nekem szereteted mélységét és értékeit, hogy képes legyek felkészülni, és a találkozás pillanatában majd őszinte és méltó választ adni neked.

Elhatározás: Időt szakítok arra, hogy napi gondjaimat és problémáimat félretéve meglássam Krisztust azokban, akiket szeretek.

Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi imaszándéka:

Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.