MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Éberség és tisztaság

2011. november 5. Évközi harmincegyedik hét – szombat

Szent Imre herceg

Fejéregyházi Tamás LC  (Lk 12, 35-40. )

Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.''

Bevezető ima: Szent Imre valószínűleg nem gondolta, hogy huszonnégy évesen eljön érte az Emberfia. Az Egyház, azzal, hogy szentté avatta, tanúsítja nekünk, hogy fiatal kora ellenére ő készen állt. A fényes karrier előtt álló, köztiszteletnek örvendő ifjú herceg korai halála ellenére teljes életet élt, és maradandó örökséget hagyott ránk. Emléknapja remek alkalom megkérdezni a magyar ifjúság védőszentjét arról, mit tegyünk, hogy mi is hű és okos intézőnek bizonyuljunk. Hogyan válhatunk hasonlóvá azokhoz a szolgákhoz, akiket az Úr ébren talál, amikor megérkezik. Bár nem tudjuk, hogyan és miképpen jön majd el közénk, nem ismerjük sem a napot, sem az órát, Jézus szavai bizonyosságot adnak arról, hogy boldog az a szolga, akit ura munkában talál. Hála neked Urunk, hogy adtál magyar nemzetünknek szentéletű fiatalokat. Legyen Szent Imre mindig a magyar ifjúság példaképe!

Kérés: Uram, hadd legyek én is hűséges szolgád életem minden pillanatában!

1. Mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki…asztalhoz ülteti őket. Jézus ezen szavai egybecsengeni látszanak a Jelenések könyvével: Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem (Jel 3,14). Jézus az, aki az ajtónál áll és zörget, ahogy Jézus az Úr, akit a szolgái virrasztva várnak. Ezen soroknak nyilvánvalóan van egy eszkatológikus, a végidőkre vonatkozó értelmezése, de tagadhatatlanul a mára is utalnak. Jézus eljövetele, megérkezése nemcsak az idők végezetével, nemcsak a saját földi életünk végével és az azt követő személyes ítélettel következik be. Jézus ma, minden nap, és egész nap zörget a szívünk ajtaján, és bebocsátást kér oda. Zörget az eseményeken keresztül, zörget a környezetünkben élő emberek szavai és tettei által, zörget az elcsendesedés és az imádság meghitt pillanataiban, amikor engedjük, hogy a lelkiismeretünkben - az ember ezen legrejtettebb magvában és szentélyében, ahol egyedül van az Istennel - az Úr szava visszhangozzék (vö. Gaudium et Spes, 16).

2. Jézus nemcsak belépni akar a szívünkbe, hanem be akarja tölteni azt. Jézus Szent Imre szívét és létét is teljesen betöltötte, erre következtethetünk a szent éjszakába nyúló imádságain és engesztelésein keresztül. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak akadályok, amik gátolják, hogy Isten szabadon járkáljon lelkünk kertjében (vö. Ter 3,8). Ezeket az akadályokat röviden csokorba is szedhetjük. Első helyen talán a belső csend hiánya említhető, a zaj és a szétszórtság állapota. Azt hisszük sokszor, hogy a csend a beszéd mellőzését jelenti, holott az valójában az Istenre hallgatás és a vele való beszélgetés alkalma. A belső elcsendesedésre képtelen lélek automatikusan kizárja Jézust a szívéből, mert nem hallja meg a zörgető Mestert. Nem engedjük be Istent lelkünkbe akkor sem, amikor a szívünk megkeményedik és kiég, ahelyett, hogy szelíd és jóságos maradna mindenki felé. Megtörténhet, hogy nem akarjuk beengedni Jézust a szívünkbe, mert félünk tőle: félünk, hogy elveszi a szabadságunkat, hogy felforgatja az életünket, hogy kiveszi a kezünkből az irányítást. Innen már csak egy lépés, hogy mi is apró Heródesekké váljunk, akik Jézus növekedésében saját hanyatlásukat vélik felfedezni. Előfordulhat, hogy bár ajtót nyitunk neki, Jézus csak egy a sok közül, akit beengedünk, és nem az egyedüli, habár tudjuk, hogy Isten egyedül elég. Mi inkább a vigasztalást, a baráti kapcsolatok melegét, mások elismerését keressük, biztonságunkat a pénz, a befolyás, a kapcsolatrendszer, vagy a sikerorientált élet homokjára építjük. Jézus csak egy a megváltók közül, egy „ha-minden-kötél-szakad” megoldás. Nem nyitunk ajtót, amikor elfelejtjük, hogy sok hasznos dolog van, de csak egy szükséges; vagy amikor az Egyházban csak az intézményt, a hibákat, az emberi gyengeségeket, a rideg parancsolatokat látjuk, és nem pedig Krisztus misztikus testét, ami felé a szeretettel és a hit engedelmességével fordulunk.

3. Szent Imre a példakép. Az ő tiszta és szűzi élete még egy fontos dologra irányítja rá figyelmünket. A tisztaság erénye előkészít a Jézussal való találkozásra, azáltal, hogy megadja a belső szabadságot, hogy önzetlenül tudjuk szeretni Istent és embertársainkat; ez az erény diadal az emberi kapcsolatokban, mert megtanít személyként - és nem tárgyként - kezelni a másikat. Jézus szavai a Hegyi Beszédben átütő erejűek: boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják az Istent (Mt 5, 8). Ahol nincs tisztaság, ott az Istennel való viszony elhidegül, és egyben képtelenné válok arra, hogy meglássam a másikban az emberi gyengeségeken túl az isteni képmást. A test tisztasága kihívás nemcsak a szerzeteseknek, hanem mindazon világi hívőknek is, akik Istent meg akarják tapasztalni. A test tisztasága azonban feltételezi a szív tisztaságát, azaz a szándék és a gondolatok tisztaságát. Maga Jézus emlékeztet rá, hogy a szívből fakadnak a legkülönfélébb bűnök, kezdve a paráznasággal.

Beszélgetés Krisztussal: Urunk, Szent Imre ünnepnapján kérjük az ő közbenjárását, és a Szűzanya segítségét – akihez Szent Imre is mindig nagy tisztelettel volt – hogy tegyen minket tiszta és nyitott szívűekké. Add, hogy meghalljuk és követni tudjuk Isten hívását és akaratát a mai napon és életünk hátralévő szakaszában.

Elhatározás: A nap folyamán felteszem az imádságban a kérdést: „Mit akarsz Uram, hogy tegyek?”

A pápa imaszándéka 2011 november hónapra:

Keleti katolikus egyházak: Hogy a keleti katolikus egyházak tiszteletre méltó hagyományukat úgy ismerjék el és becsüljék, mint az egész Egyházat megillető lelki gazdagságot.

Igazságosság és kiengesztelődés Afrikában: Hogy az afrikai világrész Krisztusban megtalálja az erőt ahhoz, hogy megvalósítsa a kiengesztelődésben és igazságosságban való előrehaladást, amelyet az afrikai püspökök második szinódusa megjelölt.