MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Együtt imádkozni

2011. november 2. Évközi harmincegyedik hét – szerda

Halottak napja

P. John Bullock LC (Jn 11,17-27)

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred." "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."

Bevezető ima: Úr Jézus! Te teremtettél bennünket, Te rendeltél bennünket ugyanabba a családba, Te hívtál meg minket Egyházadba. Segíts, hogy ezeket a kegyelmeket teljes szívemből értékelni tudjam és vállaljam a felelősséget, ami ezzel jár. Az Egyház közössége, testvéreim hordoznak engem az Úrban, ezért én is mellettük akarok lenni, ha szükségük van rám.

Kérés: Uram! Ébreszd fel bennem gyakrabban a vágyat, hogy a tisztítótűzben lévő lelkekért imádkozzak!

1. A szeretet sosem szűnik meg. A szeretet örök. Csak a szeretet tudja szívünket kielégíteni. Isten és felebarátaink iránti szeretetet sosem lenne szabad, hogy megszűnjön. Mivel ez így van, természetes, hogy Isten földi családja kapcsolatban marad azokkal, akik már elmentek. Tegnap, mindenszentek ünnepén azokat ünnepeltük, akik az örök egyesülést már elérték Istennel az égben. Ma, halottak napján azokra gondolunk, akiknek a szeretete még tisztítást igényel, hogy készek legyenek magával a Szeretettel találkozni.

2. Egységben az imádság által. Az örök boldogság nem Isten és köztem lévő magánügy, hanem közösségi dolog. Mivel mi az Egyház híveinek közösségét alkotjuk, imádkozunk egymásért. Ha célunk a szeretet elérése, hogy Istennel egyesüljünk, akkor a felebaráti szeretet elengedhetetlenül fontos alkotórészévé válik a keresztény életnek: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12) A halottak iránti szeretetünket úgy tudjuk kimutatni, ha kegyelmeket nyerünk számunkra utolsó útjukhoz. „Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott fel értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a bűnbánat cselekedeteit is az elhunytakért“ (KEK 1032).

3. A szentek közössége. Az apostoli hitvallást imádkozva a következőt mondjuk: „Hiszem a katolikus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.” Ezzel Krisztus misztikus testének valóságát fejezzük ki. A II. Vatikáni Zsinat az egyházról írt dogmatikus konstitúciójában még pontosabban kifejti ezt a kérdést (Lumen gentium, 49-50): „szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneiktől.“ Jótetteink, imádságaink és áldozataink segítenek azoknak a testvéreinknek, akik még nem jutottak el az örök hazába. Nagyon vigasztaló arra gondolni, hogy minden lélek, akinek segítek kiszabadulni a tisztítótűzből, egy pártfogóm lesz Istennél. Segítettem nekik, mikor rászorultak. Hogyan feledkeznének hát meg rólam, mikor én kerülök szükségbe?

Beszélgetés Krisztussal: Uram! Hogy szerethetnélek, ha nem szeretem felebarátaimat (vö. Jn 3,17)? Add, hogy felebarátaim iránti természetfölötti szeretetem növekedjen! Segíts, hogy lelki jólétükről való gondoskodásomat azzal fejezzem ki, hogy imádkozom értük, áldozatokat hozok és jót teszek.

Elhatározás: Ma néhány percig minden megholt lelkéért imádkozom.

Erdő Péter bíboros atya 2011. novemberi imaszándéka:

Imádkozzunk, hogy halottaink tisztelete tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.