MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Krisztus a király

2011. április 17. – Virágvasárnap

P. David Daly LC (Mt 27,11-31)

Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta." A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!" Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!" Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya."

Bevezető ima: Uram Jézus, szeretnélek elkísérni, és a közeledben lenni a Golgotára vezető utadon. Ha gyakrabban szemlélném, miként ostoroztak meg, és véres tested miként függött a kereszten, biztosan jobban megmaradnék szeretetedben, és tetteim is erre az egyetlen igazságra alapoznám. Tudom, hogy örök szeretettel szerettél engem: ezt a kereszt fáján bizonyítottad. Ezért szeretném szeretetedet mindenhol hálával, és eltökéltséggel a béke eszközeként hirdetni, és szeretnék mindig a Te szeretetedre válaszolni.

Kérés: Uram, növeld a beléd vetett hitemet!

1. „Te vagy a zsidók királya?” Pilátus nem hívőként tett fel egy kérdést Krisztusnak. Ezt a kérdést a mai társadalomban is sokan felteszik, és erre nekünk megvan a válaszunk. Jézus Krisztus nem csak a zsidók királya, hanem a pogányoké is, és minden emberé örökre. Ő az élet és a történelem Ura. Jézus az Isten Fia. Ezt a hitemet valósággá kell tennem az életemben; imádságomban a lehető legmélyebben kell kifejeznem Krisztusba vetett hitemet. E nélkül a Krisztus-központú imádság nélkül olyan lennék, mint a virágvasárnapi tömeg, akik Jézust dicsőítették, amikor bevonult Jeruzsálembe, de néhány nap múlva elutasították Őt. Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekem a kegyelmet, hogy higgyek benned!

2. „Vére rajtunk és fiainkon!” Ezek a szavak a tömeg felfokozott érzelmi állapotát mutatják számunkra. Ez tartotta távol az embereket attól, hogy kiálljanak mindazért, amit Isten akarataként megismertek – megvédeni ezt a jó embert, akit igazságtalanul ítéltek el. Mi sem vagyunk mások. Mindannyian megcsaltuk az Urat életünk folyamán bűneinkkel. Ezekben a napokban nagyon közel kell lennünk Jézushoz az Oltáriszentségben. II. János Pál pápa így írt az Egyházról: „Az Egyház alapja és forrása a teljes Triduum paschale. (A húsvéti szent három nap nagycsütörtöktől húsvét hajnaláig. – a fordító megjegyzése.) De ennek foglalata, elővételezése és "koncentrátuma" egyszer s mindenkorra az Eucharisztia ajándéka. Jézus Krisztus ebben az ajándékban bízta az Egyházra a húsvéti misztérium örök megjelenítését (aktualizálását). Ezzel az ajándékkal titokzatos "egyidejűséget" hozott létre e Triduum és az évszázadok egész folyamata között.” (Ecclesia de Eucharistia, No. 5).

3. „Üdvözlégy, zsidók királya!” Az evangéliumban ezek a szavak gúnyként záporoztak Jézus fejére. Ezek a szavak az Isten Fia iránti teljes hitetlenséget jelezték. Ugyanezekkel a szavakkal köszöntötték Őt virágvasárnap, amikor bevonult Jeruzsálembe. Ilyen dolog velünk is megtörténhet, amikor hitünket megsemmisítik külső befolyásoló tényezők, egy csoport kényszerítő hatása, pragmatizmus, vagy más dolgok. Azonban néhány hűséges követője rendíthetetlen hittel végsőkig kitartottak Krisztus mellett: a boldogságos Szűz Mária és Szent János apostol. Jézus ma is ugyanezt várja tőlünk. Legyenek ezek a szavak mindig ajkunkon: „Éljen Krisztus király!”

Beszélgetés Krisztussal: Urunk Jézus Krisztus, hiszem, hogy minden lélek királya vagy. Megvallom, hogy életem folyamán sokszor hűtlen voltam, de boldogan adok hálát neked megbocsátásodért. Hol lennék, ha a nagyhét szenvedéseit nem vállaltad volna magadra? Szeretetedre szeretnék mindig hálával és hűséggel válaszolni.

Elhatározás: Ma kérem a Szűzanya vezetését és közbenjárását a nagyhétre.

A pápa imaszándéka 2011 április hónapra:

Az új nemzedékek evangelizálása: Hogy az Egyház az új nemzedékeknek az evangélium hitelt érdemlő hirdetésével az élet és a remény mindig új szempontjait tudja nyújtani.

Missziós bontakozás: Hogy a misszionáriusok az evangélium hirdetésével és életük tanúságtételével vinni tudják Krisztus azoknak, akik őt még nem ismerik.