MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Sose adjuk fel a szentség utáni törekvésünket!

2011. március 17. Nagyböjt első hete – csütörtök

P. Thomas Berg  (Mt 7,7-12)

Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Bevezető ima: Mennyei Atyám, ezekben a pillanatokban imádni akarlak téged és szerető jelenlétedbe akarok lépni. Ki merem mondani, hogy hiszek benned, habár tudod, hogy valójában milyen gyenge az én hitem. Te vagy az életem minden reményének oka. Uram, számítok rád a szentség felé vezető küzdelemben, amelyre meghívtál engem. Ámen

Kérés: Uram, taníts meg imádkozni!

1. A szentségre vezető út az imádság. Ahogy II. János Pál papa is emlékeztet minket „A szükséges és elengedhetetlen útja annak, hogy előrehaladjunk a szentség felé, az imádság: azáltal, hogy az Úrral vagyunk, és a barátjává válunk, az Ő hozzáállása a mi hozzáállásunk lesz és az Ő szíve a mi szívünk. (Róma egyházmegyés papjainak címezve, 2003. március 6.) Megint szembesülünk szentté válásunk egyik legfontosabb alapelvével. „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn 3,30) Krisztusnak egyre jobban növekednie kell bennünk. Ez az, amit a kitartó imádság visz véghez bennünk, ha kétirányú beszélgetés van a Megváltó és köztem, és ez összekapcsolja a szívünket, az értelmünket és az akaratunkat. Lehetséges-e az, hogy szentté akarok válni, de közben nincs meg bennem a szilárd eltökéltség, hogy minden nap odaadjam önmagam, és egész életemet az imádságban?

2. Gyermeki bizalom. Miért van az, hogy a saját szentté válásunk olyan idegennek tűnik számunkra? Miért vonakodunk szívünk legmélyén elhinni, hogy Isten, aki mindenható, és ereje felülmúl minden mást, a semmiből teremtett meg minket, képes még arra is, hogy megszenteljen bennünket? Talán azért, mert elbátortalanít minket saját ellenállásunk, hogy megtegyük a magunk részét – ami rajtunk múlik – a szentté válásunkhoz. De még így is, Krisztus sürget minket, hogy imádkozzunk bizalommal: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik. (Mt 7,11) Nehezünkre esik hinni és bízni abban, hogy Isten meg fogja erősíteni akaratunkat a megszentelődéshez vezető küzdelemben? Talán megtagadja kegyelmeit, ha teljes és gyermeki bizalommal fordulunk hozzá?

3. Milyen titokzatos összefüggés. Ez a három dolog lényegében elválaszthatatlan. Ha mi laikus apostolokként szeretnénk, hogy erőfeszítéseink gyümölcsözőek legyenek, akkor tudnunk kell, hogy ez nagyrészt saját szentségünktől függ: attól, hogy mennyire vagyunk egységben Istennel, és attól, hogy az Ő szentsége mennyire hat át minket. Az isteni élet, amely a keresztségben megadatott nekünk, és amely a szentségi életben tovább növekszik, egyre inkább fokozódik a napi személyes imádságban, és Isten iránti szomjúságunkat még inkább felerősíti. Mindig imádkoznunk kellene, mert az imádság a szentté válásunk és apostoli sikereink titka. Az imádság továbbra is a legnagyobb erő a földön. Ennek kell a szentségre való törekvésünk középpontjában állni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, köszönöm ezt az időt, amit imádságban tölthetek. Köszönöm, hogy minden nap apránként tanítasz arra, hogy hogyan imádkozzak egyre tökéletesebben. A szentség kegyelmét kérem azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek szentsége valamilyen titokzatos módon az én életemhez és hűségemhez kapcsolódik! Ámen.

Elhatározás: Megújítom a szándékomat, hogy időt szakítok a napi imádságra, és a napirendem elengedhetetlen részévé teszem.

Erdő Péter bíboros atya 2011. márciusi imaszándéka:

Imádkozzunk, hogy a magyar családok segítsék egymást a mindennapi feladatok megoldásában és a segítő szeretetre való nevelésben.