MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Boldogok a tiszta szívűek

2011. március 16. Nagyböjt első hete – szerda

P. Thomas Berg  (Lk11,39-42)

„Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta? Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen. De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.”

Bevezető ima: Úr Jézus, hiszek benned, hiszen Te vagy az igazság, aki egyre jobban feltárod nekem életem értelmét és célját. Bízom benned, mert minden nap vársz rám, kopogtatsz az ajtómon és mindig kész vagy arra, hogy magadhoz ölelj engem az ima és a szentségek által. Szeretlek téged, mert a kereszten feláldoztad értem az életedet és megtanítottad, hogy mit jelent kiteljesedni a szeretetben.

Kérés: Uram, add tisztán látnom, hogy az életszentség és az alázat kéz a kézben járnak!

1. Krisztus: példaképünk az életszentség útján. Mindegyikünk együtt él az alteregójával, a tökéletes másik énjével, ami álmodozásainknak szüleménye. Ez a másik én velünk van gyermekkorunk óta: ez az iskolai sportcsapat sztárja, a rock-sztár, a hollywoodi tini-bálvány, akivé mindig válni akartunk. Könnyen beesünk abba a hibába, hogy szent önmagunkat szintén tökéletesnek, hibák nélkülinek képzeljük el – egy olyan valakinek, aki nem küzd gyengeségeivel, akinek nincsenek nehézségei, aki makulátlan. Azt gondoljuk, hogy ilyenné válhatunk egy nap, ha végre valahára le tudnánk győzni összes bűnünket. A szentségre való törekvés nem egyenlő a tökéletes ideál megvalósítására való törekvéssel. Csak Isten tudja, hogy milyen lesz ez a végső szent állapotunk. A célunk nem az, hogy ezt a magunk által elképzelt ideált megvalósítsuk, hanem, hogy Krisztust akarjuk tükrözni. Ő nem más, mint a mi szentségünk forrása és teljessége.

2. Szentség: átadni Istennek életünk kormánykerekét. Nem ritka, hogy a szentek saját visszaemlékezéseikben maguk vallanak lelki nehézségeikről, hogy mennyire tökéletlenek voltak, amikor szembe kellett nézniük Istentől kapott hivatásukkal. Nem szokatlan tehát, ha belső bizonytalansággal, nyugtalansággal és belső küzdelemmel találkozunk, amikor megpróbálunk egyre jobban az Istenre hagyatkozni. Amikor átadjuk magunkat Istennek, és elhatározzuk, hogy komolyan vesszük az életszentségre való meghívásunkat, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy átadjuk Istennek életünk irányítását. Ez azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk elengedni. Meg kell engednünk neki, hogy Ő legyen úr az életszentségre való törekvésünk felett. Ekkor, és csak ekkor valódi, hiteles és őszinte a törekvésünk.

3. Az alázatost felmagasztalják. A szentség nem azt jelenti, hogy megszabadultunk a bűneinktől, vagy, hogy látszólag birtokoljuk az erényeket. Éppen ellenkezőleg, ahogy növekedünk a szentségben, ahogy a lelkünk egyre közelebb kerül az isteni fényhez, Isten megengedi nekünk, hogy egyre inkább olyannak lássuk a lelkünk, ahogy Ő látja. Ez azt jelenti, hogy egyre több bűnt és gyengeséget fedezünk fel és egyre világosabban látjuk a bűneik eredetét az életünkben (gőg, hiúság és érzékiség). Nem csoda, hogy sok szent hetente vagy még gyakrabban járult a bűnbocsánat szentségéhez! Az életszentség eléréséhez természetesen növekednünk kell erényekben és állandóan meg kell maradnunk a kegyelmi állapotban, de mégsem jelenti azt, hogy mentesek leszünk hibáinktól, bukásainktól, kudarcainktól és bocsánatos bűneinktől. Nem a szeplőtelenség az alapja a szentségnek, hanem a valódi önátadás Istennek és az Ő tervének. Talán ezért mondta egyszer Szent Ágoston, hogy a szentségre való törekvéshez három erényre van szükség: az első az alázat, a második az alázat és a harmadik… az alázat…!

Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, köszönöm, hogy az életszentséget lehetővé tetted számomra is. Köszönöm, hogy megmutatod nekem, hogyan növekedjek az irántad való barátságban. Segíts, hogy botlásaimat is a jóra használjam, hogy lehetőséget lássak ezek által is az alázatban való növekedésre! Ne engedd, hogy valaha is kételkedjek benned; ne engedd, hogy valaha is kételkedjek az életszentségre való meghívásomban! Ámen.

Elhatározás: Ma, mindegy, hogy kis, vagy nagy dologban vétkezek, emlékezni fogok arra, hogy bevalljam Istennek gyengeségemet (azzal az elhatározással, hogy a súlyos bűneimet olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, meggyónom) gyorsan visszatalálok utamra, és tovább küzdök.

A pápa imaszándéka 2011 március hónapra:

Latin-Amerika nemzetei: Hogy Latin-Amerika nemzetei az evangéliumhoz való hűségben járják útjukat, és fejlődjenek a társadalmi igazságosságban és a békében.

Üldözött keresztények: Hogy a Szentlélek adjon világosságot és erőt azoknak a keresztény közösségeknek és híveknek, akik a világ oly sok részében az  evangélium miatt üldözést vagy hátrányos megkülönböztetést szenvednek.