2010. december 31. Karácsony nyolcada – péntek
Szent Szilveszter pápa
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, s ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot kellett tennie a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem a vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Bevezető imádság: Kis Jézus, letérdelek jászolod előtt, kezemet összeteszem és imádlak téged. Hiszem, hogy Te vagy az örök Atya egyszülött Fia. Remélek benned, s a te túláradó szeretetedben. Szeretlek téged, bár nem vagyok méltó, hogy megjelenjek szent színed előtt.
Kérés: Uram, Istenem, méltatlanságom ellenére is kérlek, hogy mutasd meg nekem Te dicsőséged!
1. „Láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttének dicsősége…
” Mi a dicsőség? A mai ember a dicsőséget leghamarabb a pompával, a fényűzéssel, a pénzzel azonosítja, s ezért a dicsőség szó hallatán rögtön híres zene- és focisztárok, elismert tudósok és történelmi személyiségek jutnak eszébe. Mi tagadás, részben igaz ez a felismerés; a világ igen csak nagy ámulattal tekint e személyiségekre és ünnepli őket. Mégis e személyek szívének a kincse a hírnév, a siker és a feltűnés szokott lenni. – Vajon az Atya Egyszülöttének dicsősége ebből a fajtából való-e? Ebben az esetben méltán hívhatnánk Őt szupersztárnak. Az egyszerű hívő ember azonban valahogy sejti, hogy Jézus Krisztus dicsősége nem ebből a rendből való, hiszen ez sehogy sem illik ahhoz a Jézushoz, akit nyilvános működésének ideje alatt sokan nem értettek meg, s végül még keresztre is feszítettek. Izajás is így prófétált a Messiásról: „Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés”(Iz 53,2-3a). Milyen a Messiás dicsősége?
2. Jézus Krisztus dicsősége. Látogassunk el Betlehembe! Mit látunk ma ott? Isten Fia pólyában és jászolban… háziállatok között fekszik. Senki más sincs jelen, mint Mária és József… később becseppennek a pásztorok, s egy pár nappal később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. Ez a kis Jézusnak minden földi gazdagsága, társadalmi kapcsolatrendszere. Milyen távol áll a mai sztároktól és kiemelkedő személyiségek magatartásától. … Isten Fia, akinek az egész világegyetem - Földünk, Európa, Magyarország, sőt még a kis városom és otthonom is – a létét köszönheti, jászolban, szalmán fekszik. Drága parfümök illata helyett az állatok szaga lengi körül. Mindenható és mindentudó isteni léte pedig egy újszülött kisbaba tehetetlenségébe zsugorodik össze. – Ő a mi Istenünk! Milyen kegyes, milyen jó hozzánk! Ez a jóság és ez a szeretet jellemzi Őt születésétől fogva egészen haláláig, hiszen azért lett emberré, hogy értünk, bűnösökért adja életét. Melyik hitetlen ember lenne képes annyira megalázkodni, hogy lemondjon saját méltóságáról és életét adja embertársaiért? „Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,7-8).
3. Isten dicsősége maga a Szeretet. Mikor a kis Jézusra tekintünk, csodáljuk meg alázatosságának és isteni szeretetének nagyságát. Az Ő dicsősége ugyanis abban áll, hogy szeretetből megteremtett minket, felnevelt, s atyai gondoskodásával dédelgetett. Mikor mi hálátlanul hátat fordítottunk neki, akkor sem vonta meg szeretetét, hanem inkább túláradt kegyelmeiben, s életét adta értünk. – A Kr.e. VIII. évszázadban Ozeás próféta a következő módon ábrázolta Isten szeretetét népe iránt: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. … Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást” (Oz 11,1-4.8-9). – Mikor Isten Fia emberré lett, akkor a Szeretet lett emberré, hogy így tanúságot tegyen róla számunkra, s mindannyian az Ő teljességéből részesüljünk, kegyelmet kegyelemre halmozva (vö. Jn 1,16).
Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, add, hogy törékenységedben és tehetetlenségedben fedezzem fel isteni gondviselésedet! Nyisd meg lelki szemeimet, s add, hogy lássak! Add, hogy megtapasztaljam végtelen irgalmadat, és gyöngéd jóságodat! Parancsaid számomra puha kötelékek; az imádság az a pillanat, mikor, mint csecsemőt arcodhoz emelsz, s a szentáldozás, mikor lehajolsz hozzám, hogy ennem adj. Hálát adok neked adományaidért és végtelen szeretetedért! Áldott legyen Szent Neved mindörökké!
Elhatározás: A mai nap folyamán hálát adok Istennek a mögöttem álló esztendőért, az Ő jóságáért, adományaiért, s azért, hogy értem emberré lett.
A pápa imaszándéka 2010. december hónapra:
A személyes szenvedés megtapasztalása, mint a másik szenvedőnek adott segítség: hogy saját szenvedésünk megtapasztalása vezessen bennünket azoknak a nehéz helyzeteknek és fájdalmaknak a jobb megértésére, amelyektől oly sok magányos, beteg vagy idős ember szenved, és indítson bennünket nagylelkű segítségre.
Nyissuk meg kapuinkat Krisztus előtt: hogy a föld népei megnyissák kapuikat Krisztus és az Ő evangéliuma előtt, ami a béke, a testvériség és az igazság.
Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése.
Ha szeretnéd, hogy más is megkapja, küldj egy levelet az info@missiochristi.hu címre. További információk: www.regnumchristi.hu
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
Ajánlott bejegyzések: