MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

A hit és az emberi tapasztalat

2010. december 27. Karácsony nyolcada – hétfő

Szent János apostol

Szász Csaba LC  (Jn 20,2-8)

(Mária Magdolna) erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.

Bevezető ima: Istenem, Te jelen vagy az életemben. Tudom, hogy sosem hagysz el engem, még akkor sem, amikor úgy tűnik, hogy a halál örökre el akarna választani bennünket. Az utolsó szó mégis a tiéd, mert te legyőzted a bűnt és a halált. Benned bízom, remélek és téged szeretlek.

Kérés: Hiszek Benned, Istenem. Növeld hitemet!

1. „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették” – jelentette Mária Magdolna az apostoloknak. Ez kora reggel történt, mert Mária Magdolna, mikor kint még sötét volt, kiment a sírhoz. Mi indította őt erre a nagy sietségre? Mire fel a sürgősség? Mindenki aludt még: a főpap, a főtanács, a város lakói, az apostolok, sőt még a sírra vigyázó katonák is. Mária Magdolna azonban elindult oda, ahova a szíve vágyott. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). – Miután megvitte a hírt az apostoloknak, őket is ugyanez a nyugtalanság fogta el. Péter és János apostol kiment a sírhoz, „mind a ketten futottak” (Jn 20,4a). János hamarabb ért a sírhoz, de nem ment be. Mikor Péter is megérkezett és bement a sírba, rögtön utána János is belépett. Az evangélium csak annyit mond, hogy „látta és hitt” (Jn 20,8b). Az üres sír tanúsága elég volt ahhoz, hogy János higgyen.

2. A hit forrása (ld. KEK 1812-1816). Mi késztette János apostolt a hitre, hiszen szemük láttára nem történt semmi csoda? Mi a hitüknek oka és forrása? A hit mindenekelőtt Isten ajándéka, s nem az emberi értelem gyümölcse, habár a hit feltételezi ez utóbbit. A katekizmus ugyanakkor megjegyzi, hogy „a hit az az isteni erény, amellyel hiszünk Istenben és mindabban, amit nekünk mondott és kinyilatkoztatott…” Bizonyára ez történt az apostolokkal is. Amikor látták a gyolcsot és az ott hagyott kendőt, eszükbe jutott mindaz, amit Jézus mutatott és tanított nekik nyilvános működése folyamán. Jézus már előre megmondta nekik, hogy „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad” (Mt 16,21). Sokszor elég egy kis dolog ahhoz, hogy higgyünk; sőt nem is kell logikus módon, rideg szillogizmussal meggyőzzenek az igazság felől, csak nyitottnak kell lennünk Isten ajándékára, s aztán Ő a lelkünkben cselekszik.

3. „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1). Ezzel a kijelentéssel támassza alá János apostol hitének alapját és forrását. Nem egy bizonyos tudományos elméletet hirdet számunkra, nem is egy kitalált eseményt, hanem azt a valóságot, amelynek ő személyesen részese volt: kezével tapintotta, szemével látta… vagyis egy igazán emberi tapasztalatról van szó. – Mi talán érzékeinkkel ezt fel nem foghatjuk, de megváltásunk misztériumához annál közelebb vagyunk, mert Jézus most már nem külső emberi módon közeledik hozzánk, hanem az Oltáriszentség bensőséges közelségében. Minden szentmisében részesei lehetünk az ő szent titkának: titokzatos módon Jézus megszületik az oltáron a kenyér és a bor színe alatt, és mi jelen vagyunk az Ő szenvedésénél, halálánál és feltámadásánál. Valóban csodálatos szent titok az, ami a szentmisén történik. Éppen ezért érdemes megtisztultan és felkészülten járulni a szentáldozáshoz. Miután Jézust szentségileg magunkhoz vettük, társalogjunk vele, nyissuk ki lelkünket számára, hogy méltó lakhelyre találjon bennünk.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, Te ma is eljössz hozzánk az Oltáriszentségben, velünk maradsz, bennünk laksz. Kérlek téged, hogy ilyen nagy kinccsel a lelkemben, ne tudjak hallgatni, hanem úgy, mint Szent János apostol, én is hirdessem a te csodálatos jelenlétedet, jóságodat és szeretetedet.

Elhatározás: Ma áhítatosan és tiszta lélekkel járulok a szentáldozáshoz. – Valakinek tanúságot teszek a hitemről: például elmondom, hogy milyen nagy öröm számomra Krisztussal lenni, az áldozásban Őt magamhoz venni.

A pápa imaszándéka 2010. december hónapra:

A személyes szenvedés megtapasztalása, mint a másik szenvedőnek adott segítség: hogy saját szenvedésünk megtapasztalása vezessen bennünket azoknak a nehéz helyzeteknek és fájdalmaknak a jobb megértésére, amelyektől oly sok magányos, beteg vagy idős ember szenved, és indítson bennünket nagylelkű segítségre.

Nyissuk meg kapuinkat Krisztus előtt: hogy a föld népei megnyissák kapuikat Krisztus és az Ő evangéliuma előtt, ami a béke, a testvériség és az igazság.

Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése.
Ha szeretnéd, hogy más is megkapja, küldj egy levelet az info@missiochristi.hu címre. További információk: www.regnumchristi.hu
 
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
 
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001