Jézus a vendégem
2010. november 16. Évközi harmincharmadik hét – kedd
P. John Doyle LC (Lk 19, 1-10)
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."
Bevezető ima: Uram, Jézus! Te vagy az Alfa és az Omega. Életet adtál nekem, és megadtad az örökélet lehetőségét veled. Hálával, megbecsüléssel és szeretettel tartozom neked, s Te mégsem várod el ezt tőlem. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a szabadságomat, mert így fel tudom magamat ajánlani neked. Mindenem, amim van, a tied; és most mindent visszaadok neked.
Kérés: Uram, növeld hitemet!
1. Zakeus a fán. A tegnapi és a mai evangéliumi szakasz is sokat elmond a Krisztussal való találkozásról. A vak ember, akiről tegnap olvastunk, addig nem hagyta abba a kiáltozást, amíg az Úrhoz nem vezették. A mai evangéliumban egy köpcös és nagyon népszerűtlen ember fut vissza, és vergődik át a tömegen, amíg végül – a vágyának megfelelően, hogy találkozzon Krisztussal – minden protokollt áthág, és felkapaszkodik egy fára. Jézus nem vesztegeti az időt, hogy megtegyen egy döntő lépést ennek az adószedőnek az életében, és megváltoztassa azt. Ez a találkozás hasonlít a mi találkozásunkra Krisztussal. Vannak olyan időszakok, amikor különböző akadályok kerülnek az utunkba, és megakadályoznak bennünket abban, hogy lássuk Urunkat és az Ő tetteit életünkben. Mindenekfelett hiányzik belőlünk az eltökéltség. Milyen könnyű kifogásokat találni: „Túl alacsony vagyok”; „Jézus talán túlságosan is elfoglalt”; „Én csak egy bűnös vagyok”. Ha mi valóban azt akarjuk, hogy Urunk megszálljon a házunkban, Ő meg fogja ezt tenni, de lehetséges, hogy ehhez először meg kell másznunk néhány fát.
2. Krisztust köszöntése. Kevés ember köszöntötte Jézust olyan örömmel és bőséggel, mint ez a kis ember. Lemászott a fáról, vagyona felét a szegényeknek adta, és megígérte, hogy négyszeresen jóvátesz minden csalárd igazságtalanságot. Zakeus teljesen olyan volt, mint az a kereskedő, aki az igazgyöngyöket kereste (vö. Mt 13, 45-46). Azon volt, hogy eladja mindenét, amije volt, hogy megvegye a nagy értékű gyöngyöt: barátság és bensőséges viszony az Úrral. Hányszor nézett ránk Jézus, és kért meg minket arra, hogy maradjunk vele? Hányszor adatott meg nekünk a végtelen kegyelem, hogy a királyok Királyát szívünkbe fogadjuk az Oltáriszentség vétele által? Pusztán szívünk egy kis szeletét ajánljuk fel Krisztusnak, vagy megőrizzük számára a legfontosabb részt? Mennyire tartjuk tisztán lelkünket a mi drága Vendégünk számára?
3. Bűnösökről és szentekről. Mi tesz valakit szentté, míg másvalakit bűnössé? Minden bizonnyal nem a féltékeny tömeg zúgolódása, akik nem hajlandók felmászni a fára, hogy lássák Jézust, ám mégis készek arra, hogy kritizáljanak bárkit is, aki ezt megteszi. Tudjuk, hogy valójában mindenki bűnös. Szent Pál a következőket írja: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első.” (1Tim 1, 15). És mégis tény, hogy Szent Pál, Zakeus, te és én, mi mindannyian a bűnösség állapotából megyünk a szentség felé, akkor, amikor találkozunk Krisztussal, és hűségesek maradunk barátságához. Az üdvösség eljön Zakeus házába, amikor Jézus belép hozzá, és az üdvösség eljön hozzánk a keresztségkor kapott kegyelmek által, amiket megújítunk rendszeresen a bűnbocsánat szentségében, és ápolunk az Eucharisztia szentségében.
Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, segíts, hogy kész legyek megtenni bármit azért, hogy elmélyülhessen a veled való barátságom! Kérlek, ne engedd, hogy aggódjak a tömeg zúgolódása miatt, de add, hogy egyedül csak a Te hangodra hallgassak, és nagylelkűen válaszoljak hívásodra!
Elhatározás: A legközelebbi alkalommal, amikor gyónni megyek, hogy Jézustól bocsánatot kérjek a bűneimért, segítségét fogom kérni, hogy elforduljak bűneimtől a szentség felé. Ezt egy valóságos találkozásként szeretném megélni Krisztussal.
Erdő Péter bíboros atya 2010. novemberi imaszándéka:
Imádkozzunk, hogy elhunyt embertársaink földi maradványainak tisztelete és az értük végzett imádság erősítse egyén és közösség hitét az emberi élet értelmében és a test feltámadásában.
Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedése.
Ha szeretnéd, hogy más is megkapja, küldj egy levelet az info@missiochristi.hu címre. További információk: www.regnumchristi.hu
Segít ez a szolgálat önnek? Szívesen segítené szolgálatunkat?
Elsősorban azzal teheti meg, ha másnak is ajánlja a napi elmélkedéseket, azonban örömmel fogadunk minden anyagi támogatást is, amelyek segítik missziós tevékenységeinket. Alapítványunk várja adója 1%-ának felajánlását is, hogy az evangélium terjesztésére fordíthassa.
Missio Christi Alapítvány
Adószám: 18254589-1-43
CIB Bank 11100908-18254589-10000001
Ajánlott bejegyzések: