MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Nálam vannak a kulcsok a tisztítótűz kapuihoz

2010. november 2.

Halottak napja

P. James Swanson, LC (Jn 11, 17-27)

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”

Bevezető ima: Uram, segíts, hogy jól menjen a mai imádság, mert szükségem van arra, hogy igazságaid átitassák szívemet! Segíts látnom, hogy egyedül az imádságon keresztül fogok eljutni a benned és tanításodban való tökéletes hitre. Add, hogy képes legyek az életem középpontjába állítani téged!

Kérés: Uram, segíts, hogy komolyan vegyem a tisztítótűz súlyos valóságát és azok helyzetét, akik ott vannak!

1. Isten még könnyezik is azokért, akik meghaltak. Ma azokra a szeretteinkre emlékezünk, akik elmentek, éppen úgy, ahogy Mária és Márta emlékezik Lázár testvérükre ebben az evangéliumi szakaszban. Jó és szent dolog szomorúnak lenni, amikor egy szerettünk meghalt. Néhány úgy gondolják, hogy a hit gyengeségét jelenti, ha szomorú az ember, amikor elveszít valakit. De Jézus nem veti Mária és Márta szemére, hogy miért szomorúak; sőt, inkább vigasztalni próbálja őket. Később, amikor a sírhoz ér, Ő maga is sír Lázár miatt (ld. Jn 11, 35). Micsoda szörnyű dolog a halál: Jézus sír Lázárért, annak ellenére, hogy tudja: néhány pillanat múlva föl fogja támasztani őt a halálból. Mi nem mérjük fel a halál valódi tragédiáját – Isten maga is sír egy halott barátjáért, mindvégig tudva azt, hogy hatalma van a halál fölött.

2. Nem akarunk odamenni. Gyakran megesik, hogy amikor valaki meghalt, – különösen, ha sokat szenvedett –, megkönnyebbülünk, mintha a szenvedés befejeződött volna. Gyorsan a mennyországba helyezzük az embereket; talán egy kicsit túlságosan gyorsan. Nem teszünk meg nekik egy szívességet. Legtöbbünk – még a legjobbak sem fognak egyenesen a mennybe menni. Kell majd valamennyi időt a tisztítótűzben töltenünk mindazokért a bűnökért, amikért nem végeztünk elegendő elégtételt, valamint, hogy megtisztuljunk a bűneinkhez való kötődéseinktől és vágyainktól. Hajlamosak vagyunk alulbecsülni a tisztítótüzet is, talán azért, mert az ott levő emberek már biztosan a mennybe jutnak. Amíg igaz az, hogy a tisztítótűzben levő emberek egy mindennél nagyobb örömet tapasztalnak meg, mint amit mi valaha is megtapasztalhatunk ebben az életben, addig az is igaz, hogy egy intenzívebb szenvedésben részesülnek, olyanban, amit itteni életünkben nem fogunk megtapasztalni. A tisztítótűzben való szenvedés hasonlít a pokolban való szenvedéshez, és azt pedig nem akarjuk megtapasztalni. Talán mindig úgy gondoltunk a tisztítótűzre, mint ami nem több egy hosszú, várakozó embersornál, amiben benn kell állnunk mindaddig, amíg Isten nem lát minket alkalmasnak arra, hogy a mennybe menjünk. A tisztítótűzben való szenvedésre pedig úgy tekintünk, mint egy forgalmas napon tett bevásárlással járó sorban állásra: várakozással járó unalom, egy előttünk álló túl sokáig tartó ügyetlenkedései frusztrálnak minket. NEM. A tisztítótűz nem az, amit szeretnénk, ha bármelyik szerettünk megtapasztalna, főleg, ha tudunk segíteni: mi sem akarunk odajutni, ha tehetünk ellene. A nagyszerű dolog az, hogy tehetünk ellene.

3. Egyedül az élők kezében vannak a tisztítótűz kulcsai. Mire vagyok hajlandó annak érdekében, hogy elkerüljem a tisztítótüzet? Gondoltam mostanáig úgy rá, mint egy olyan dologra, ami el kell kerülni? Tudom, hogy semmilyen áldozat, amit ebben az életben meghozok azért, hogy elkerüljem a tisztítótüzet, nem mérhető ahhoz a szenvedéshez, ami a tisztítótűzben vár az emberre? Gondolok valaha is arra, hogy a szeretteim most talán ott vannak? Azt gondolom, hogy nincs semmi más, amit tehetnék értük? Vagy őszintén aggódom annak a valószínűsége miatt, hogy ők a tisztítótűzben lehetnek? Tudatában vagyok annak, hogy az imáim és áldozathozatalaim biztosítják a kulcsot ahhoz, hogy megmentsem őket; és hogy ezzel élhetek is, ha akarok? Isten azt akarja, hogy használjam ezt a kulcsot. Ezen a napon, amikor a tisztítótűzben szenvedő lelkekre gondolunk, jó lenne, ha tennénk valamit értük, különösen azokért, akiket a leginkább szeretünk.

Befejező imádság: Édes Jézusom, segíts emlékeznem azokra, akiket szeretek, és add, hogy rendszeresen ajánljak fel áldozatokat, imákat és miséket értük, hogy amilyen hamar csak lehet, veled legyenek! Segíts olyan döntéseket hoznom életemben, amelyek szükségesek ahhoz, hogy elkerülhessem a tisztítótüzet!

Elhatározás: Ma áldozatot fogok hozni a tisztítótűzben szenvedő szeretteimért, nem feledve, hogy az Istenért hozott áldozatban nem számít annyit az áldozat mértéke, mint a szeretet, amivel meghozom azt.

Erdő Péter bíboros atya 2010. novemberi imaszándéka:

Imádkozzunk, hogy elhunyt embertársaink földi maradványainak tisztelete és az értük végzett imádság erősítse egyén és közösség hitét az emberi élet értelmében és a test feltámadásában.