MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

A hála a legritkább erény

2010. október 10. – Évközi huszonnyolcadik vasárnap

P. Gregory Woodward LC  (Lk 17,11-19 )

Történt pedig, hogy miközben Jézus Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!”. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

Bevezető imádság: Uram, hiszek benned; segíts szilárdabban és hűségesebben hinnem. Uram, bízom benned. Add, hogy növekedjen irgalmadba és kezed gondoskodásába vetett bizalmam. Uram, szeretlek; add, hogy rátaláljak a szeretet új útjaira. Add, hogy mindenekfelett szeresselek téged, és felebarátaimat úgy szeressem, mint önmagamat. Uram, hálát adok minden adományodért, és jóságodért, amelyekkel eddig megajándékoztál engem. Add, hogy szegény és gyenge bűnösként tetszésedre tudjam megélni bölcsességben és egyre mélyebben Isten gyermekeinek méltóságát. Legyen meg a TE akaratod, se több, se kevesebb, se más!

Kérés: Uram, segíts felismernem, hogy mit jelent az igazi hála, és a szerint éljek!

1. Jézus együtt érző. Túl könnyen elfelejtjük, mit is jelentett Jézus korában leprásnak lenni. Ezeket a személyeket kitaszította a közösség, a városon kívül kellett élniük, és önmagukat kellett „tisztátalannak” mondani, ha valaki közelített hozzájuk. A zsidók akkori felfogása szerint a betegség Isten büntetése volt a bűnök miatt. Ha valaki leprában szenvedett, borzalmas bűnösnek tartották. Akármilyen borzalmas volt a leprások állapota, ennél sokkal borzalmasabb volt számukra a szégyen, amelyet a betegség miatt hordozniuk kellett. Innen nézve még jobban megértjük a leprások kétségbeesett tolakodását, ahogy Jézust kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Létezik lelki kitaszítottság is, de Jézus a bűnbánat szentségében képes lelkünk betegségeit is meggyógyítani. Keresztényekként a lelki gyógyulást úgy kell keresnünk, olyan égő vággyal, ahogy a tíz leprás kereste a testi gyógyulást.

2. A leprások megtisztultak. Jézus úgy érezte, hogy kötelessége megtenni ezt a gyógyító csodát a tíz leprással; ők hitték, hogy Jézus képes őket meggyógyítani. Ezért nyomatékosítja annyira Jézus, hogy mutassák meg magukat a papoknak. Ez volt a törvény előírása, s ezzel hivatalosan is elismerték gyógyulásukat. Így lehetett véget vetni kitaszítottságuknak és száműzetésüknek. Azonban határtalan örömében a tíz meggyógyult emberből kilenc elfelejtett köszönetet mondani. Talán csodálkozunk mi magunk is azon, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a pár perccel ezelőtt még kínokkal küzdő emberek tökéletesen egészségesek lettek, s most elfelejtkeznek a háláról. Mi magunk is sokszor ugyanezt tesszük; örömünkben gyakran elfelejtkezünk annak hálát adni, aki valóban segített, vagy megoldott számunkra egy nehéz problémát.

3. „Kelj föl és menj!” Egy a leprások közül, az idegen – aki szamaritánus volt– jött csak vissza, hogy Jézusnak köszönetet mondjon. A zsidók és a szamaritánusok megvetették akkoriban egymást, így ennek az embernek a köszönete még szembetűnőbb volt Jézus számára. Azonban ami Jézusnak feltűnt, hogy valóban csak egy jött vissza hozzá a hála szavaival. Nem emlékeztet-e minket ez az eset arra, hogy a hála milyen ritka erény az emberek szívében? A meggyógyított szamaritánus hite megmentette őt. Talán nem ítélünk elhamarkodottan, ha azt gondoljuk, hogy az Úrtól ajándékba kapott gyógyulás kegyelmét különösen is jól használta fel ez az ember. Azok, akik az Istentől kapott adományokért és kegyelmekért képesek valóban hálát adni, jobban is tudják ezeket felhasználni életükben.

Beszélgetés Krisztussal: Urunk Jézus, csak most veszem észre, milyen sok dolgot tekintek életemben magától értetődőnek. Legyen ez az elmélkedés megújítása annak, hogy lelki gyógyulásom benned keresem, és jól használom a talentumokat és ajándékokat, melyeket tőled kaptam

Elhatározás: Különösen törekszem arra, hogy kifejezzem hálámat valakinek, aki valamilyen módon ma vagy mostanában támogatott vagy szolgálatot tett engem.