MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Az igaz ember a hite által él

2010. október 3. - Évközi huszonhetedik vasárnap

P. Christopher Scroggin LC (Lk 17,5-10)

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: „Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!”, engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

Bevezető ima: Mennyei Atyám, most is arra kérlek, hogy növeld hitemet a mai nap folyamán. Azt akarom, hogy hitem legyen életem legfontosabb vezérelve, épp úgy, ahogy a szent férfiaknak és nőknek. Bízom benned és tudom, hogy mindent meg fogsz adni, amire szükségem van, mert szeretsz engem.

Kérés: Uram Jézus, adj nekem apostoli hitet, hogy higgyek és bízzak benned egész életemben!

1. Legyen nagyobb! „Mindig többet és nagyobbat" mentalitásban élünk. Mindennek nagynak kell lennie: az ételnek, amit a McDonald's-ban rendelünk, a házainknak, a kocsiknak, stb. A Jézusba vetett hitemnek is növekednie kell. Jézusnak van ereje ahhoz, hogy bármit megadjon, amit őszintén és alázatosan kérek. Ugyanakkor gyakorolnom kell a hitet, amit kaptam, különösen, amikor növekszik bennem a kísértés, hogy kételkedjek Istenben. A hitem akkor mélyül és válik nagyobbá, ha mindig hittel elfogadom azt, ami az éltemben történik.

2. Hinni. Ahogy Jézus állítja, gyakran várjuk, hogy mások dicsérjenek, vagy köszönetet mondjanak azért, mert megtettük, ami a kötelességünk volt. Még akkor is, ha olyat cselekedtünk, amit mindenképp meg kellett volna csinálnunk. Sem dicséretre, sem köszönetre nincs szükségünk, ha azt tesszük, amit elvárnak tőlünk. Ahelyett, hogy az elismerést, dicséretet vagy köszönetet várunk, úgy kellene magunkra tekinteni, mint alázatos szolgákra, akik napról napra hitük növekedéséért cselekszenek.

3. Értéktelen szolgák… mi volnánk? Senki sem akarja magát értéktelennek érezni. Mindannyian arra törekszünk, hogy értékesek és elismertek, valamilyen módon szükségesek legyünk mások számára. Ugyanakkor az Istennel, a mi Atyánkkal való kapcsolatunkban, a dolgok gyakran másmilyenek. A legminimálisabb dolgokat tesszük csak meg, annak érdekében, hogy lelkileg növekedjünk. Isten kegyelmével törekednünk kell arra, hogy a minimum fölé emelkedjünk, hogy odaadjuk magunkat a félelem visszatartó ereje nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy Isten valahogy jobban fog minket értékelni; valójában Ő már most is elképzelhetetlenül mélyen szeret minket. A mi erőfeszítésünk a lelki életben csupán egy válasz Isten szeretetére. Minél inkább törekszünk arra, hogy alázatosan válaszoljunk Isten szeretetére azzal, hogy teljesítjük akaratát, annál jobban megtapasztaljuk az Ő nagyszerű szeretetét.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, segíts, hogy minden bizodalmamat és hitemet beléd vessem! Nem tudok mindig bízni, és ekkor felülkerekednek a félelmeim és az aggodalmaim. Szeretném ezeket félretenni és kezedbe helyezni önmagamat. Miközben ezt teszem, arra fogok törekedni, hogy minél jobban szolgáljalak.

Elhatározás: Ma erőfeszítéseket fogok tenni azért, hogy a hétköznapi dolgokat, ne hétköznapi módon, hanem a Jézus iránti szeretetből tegyem.

Erdő Péter bíboros atya 2010. októberi imaszándéka:

Imádkozzunk, hogy Magyarok Nagyasszonya közbenjárására népünk megerősödjön az összetartásban, szeretetben és élni akarásban.