MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

A szeretet gyógyító ereje

2010. szeptember 16. Évközi huszonnegyedik hét – csütörtök

Szent Kornél és Szent Ciprián

P. Robert Presutti LC (Lk 7:36-50)

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!” „Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megszabadított téged; menj békével.”

Bevezető ima: Szentháromság egy Isten, nem láthatlak, de velem vagy. Nem érinthetlek, de a te kezedben vagyok, léted felfogni nem tudom, de teljes szívemből szeretlek.

Kérés: Úr Jézus, taníts példád és szavaid által! Segíts, hogy nyitott legyek a javulásra!

1. Látszólagos nyitottság, öntelt lélek. Simon a farizeus látszólag nyitott az Úr felé. Meghívja vacsorára. Megfigyeli Őt. Sőt szívélyes beszélgetésbe elegyedik vele. Mégis látjuk, hogy Simon belül elítéli az Urat, visszautasítja. A farizeusi hozzáállás éppen abban rejlik, hogy megpróbáljuk Istent bele erőltetni, abba az előzetes elképzelésünkbe, hogy hogyan kéne működnie. A farizeusok a megfelelő észleléssel rendelkeztek. Simon és Jézus egyetértenek abban, hogy az asszony bűnös. A farizeus nem látja viszont saját bűneit, ami jelen esetben az önteltség. Ez abban a kimondatlan elvben van, hogy Istennek meg kell győznie minket, igazolnia kell magát, hogy milyen és mit tesz.

2. Megváltás. A farizeus azt gondolja, hogy bűntelen és nem ismeri be, hogy szüksége van megváltóra. Ez a büszke hozzáállás, hogy ő irányítja az Urat, mélyebb büszkeségből ered, ami eltakarja előle, hogy valójában ki ő az Isten előtt: egyszerű teremtmény, akinek Isten kegyelmére és segítségre van szüksége. Simon azt akarta, hogy Isten feleljen meg az előfeltevéseinek, és ezért utasítja el Jézust. Ez a büszkeség alapvetése. Eltorzítja és meghamisítja a valóságot, úgy hogy Jézus nem hatolhat át rajta. Az asszony tudja magáról, hogy bűnös, és felismeri a megváltása felé vezető utat Jézus szavaiban és példájában. Fájdalmasan megtapasztalja helyét, és ezért buzgón vágyakozik a megváltás után. Krisztus megbocsátásról szóló szavai és példája, mélyen érintik a szívét, és bűnbánatra hívják. Ez az alázatosság alapvetése. Az igazság ismerete és nyugodt elfogadása teszi lehetővé a megváltást.

3. Krisztus jósága. Urunk jellegzetes viselkedése mind az asszonnyal, mind Simonnal, a kedvesség egyensúlyát mutatja. Óvatosan kerüli a szélsőséges ítélkezést, vagy közömbösséget mások bűne iránt. Krisztus meghal mindkettőjükért, ez az oka annak, hogy reményt és vigasztalást ajánlhat a bűnbánónak, és bánatra hívja az önteltet. Ebben látjuk Krisztus jóságát. Azért jött, hogy megmentsen mindnyájunkat, de ehhez el kell fogadnunk az Ő jóságát.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus segíts, hogy megértsem, ki vagyok én, és ki vagy te! Indítsd fel bennem a reményt bocsánatodért és a hálát jóságodért!

Elhatározás: A mai napon nem keresek kibúvót bűneim és tévedéseim alól, megnyitom a szívemet Jézus kegyelme előtt.

A pápa imaszándéka 2010. szeptember hónapra:

Isten szava, mint a társadalmi fejlődés jele: Hogy a világ kevésbé fejlett részeiben Isten szavának hirdetése újítsa meg az emberek szívét, arra bátorítva őket, hogy hiteles társadalmi fejlődés szereplői legyenek

A háborúk vége: Hogy szívünket megnyitva a szeretetre véget vessünk annak a számos háborúnak és összetűzésnek, amelyek még mindig vérrel szennyezik a világot.