MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Másokat a Mennybe vezetni

2010. szeptember 10. Évközi huszonharmadik hét – Péntek

P. Paul Campbell, LC  (Lk 6,39-42 )

Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát'', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!

Bevezető ima: Uram, köszönöm ezt az időt, amit veled tölthetek. Hiszem, hogy itt vagy velem. Soha nem vagyok egyedül. Növeld szeretetedbe vetett hitemet. Vésd mélyen a szívembe, hogy napról napra jobban szeresselek!

Kérés: Uram, segíts, hogy alázatosabb legyek!

1. Vakvezető. Jézus egy költői kérdést tesz fel a tömegnek: „Vajon a vak vezethet-e vakot?” Nyilvánvaló, hogy a vezetőnek látnia kell. Ha arról van szó, hogy az embereket akarjuk elvezetni Isten országába, akkor Jézus az Út. Ő az egyetlen, aki az Atyától jött, Ő ismeri az utat. Először is elmélkednünk kell az Ő központi szerepéről és fontosságáról ahhoz, hogy a mennybe jussunk. Utána pedig önmagunkról gondolkozzunk el, mint mások vezetőiről. Elővigyázatosnak kell lennünk, de ez nem jelent vonakodást, hanem annak a felmérését, hogy nekünk másokat Istenhez kell vezetnünk.  Alázatosnak kell lennünk és nagyon közel kell maradnunk az Egyházhoz, melyet Krisztus alapított és folytatni az Ő küldetését itt a földön.

2. Tanítványok. Jézus következő kijelentése hangsúlyozza, hogy a tanítvány nem állhat mestere felett, annyit tud tanulni, amennyit mestere. Jézus tanítványai megtanulhatják azokat a lépéseket, melyek a megváltásra és az örök életre vezetnek. Krisztus nem csak azért alapította meg az Egyházat, hogy tanítását elterjessze, hanem megajándékozta azt a Lélekkel, amely az idők folyamán megvédte az Egyházat az eltévelyedéstől. Tehát, ha mi tanítunk, a mi bizonyosságunknak azon kell nyugodnia, hogy az Egyházzal egységben fáradozunk, és arra törekszünk, hogy kövessük tanításait. A tanulás egy életen át tartó folyamat, de a hittanoktatás gyakran befejeződik az elsőáldozás vagy a bérmálkozás után, és ezért sok felnőtt katolikus csak a gyermekeknek szintjén áll a hit kérdéseiben. Mi mit teszünk azért, hogy a hitéleti kérdésekben megfelelően jól képzettek legyünk?

3. Képmutatók. Az evangelizáció magunkkal kezdődik. Úgy tűnik, hogy sokkal könnyebben rájövünk mások hibáira, mint sajátunkra. Mások hibái nagyon idegesíthetnek minket, pedig lehet, hogy mi ugyanazt, vagy annak súlyosabb változatát követjük el annál, mint aki miatt panaszkodunk. A büszke emberek hangosan panaszkodnak amiatt az önteltség és arrogancia miatt, amit másokban látnak, de ahhoz túlságosan vakok, hogy észrevegyék saját vétkeiket. Először őszintén szembe kell nézni magunkkal – alázatosan – aztán sokat kell dolgoznunk azon, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlítsunk. Minél jobban engedjük, hogy Isten kegyelmei formáljanak minket, annál inkább képesek leszünk másokon segíteni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, nagyon büszke vagyok. Könnyen úrrá lesznek rajtam saját elképzeléseim, szükségleteim és vágyaim. Magamat mások elé helyezem. Nagyon bánt mások kritikája, és nem szeretem, ha az emberek megpróbálják megmondani, hogy mit tegyek. Ugyanakkor én könnyen kritizálom a felebarátaimat. Mindenben és mindenkiben tudok hibát találni, és egy kicsit sem fogom vissza magamat, amikor ezt meg akarom osztani másokkal. Segíts, hogy felhagyjak ezzel a kritikus lelkülettel, mások megítélésével, melyet mindenki irányába gyakorlok, kivéve magam felé. Segíts, hogy észrevegyem magamban azokat a hibákat, melyeken el kell kezdenem dolgozni. Adj nekem bátorságot, hogy merjek szembenézni magammal, mielőtt másokra tekintek!

Elhatározás: Ki fogok tűzni két vagy három olyan gyakorlati dolgot, amivel a hét folyamán növekedni tudok az alázatosság erényében.

A pápa imaszándéka 2010. szeptember hónapra:

Isten szava, mint a társadalmi fejlődés jele: Hogy a világ kevésbé fejlett részeiben Isten szavának hirdetése újítsa meg az emberek szívét, arra bátorítva őket, hogy hiteles társadalmi fejlődés szereplői legyenek

A háborúk vége: Hogy szívünket megnyitva a szeretetre véget vessünk annak a számos háborúnak és összetűzésnek, amelyek még mindig vérrel szennyezik a világot.