MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Aki téged hall, engem hall

2010. augusztus 30. Évközi huszonkettedik hét – hétfő

P. Andrew Mulcahey (Lk 4,16-30)

Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:

"Az Úr lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: "Ma teljesedett be ez az írás a ti fületek hallatára." Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: "Nem József fia ez?" Ő ezt felelte nekik: "Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban." Majd így folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgy hogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán."

Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Bevezető ima: Uram, szeretlek téged és köszönök mindent, amit értem tettél. Gyakran előfordult azonban, hogy imámban követeltem tőled, Uram, amit kérni akartam. Most nem szeretnék feszült lenni. Imámban semmi mást nem kérek, mint a jó ima kegyelmét.

Könyörgés: Uram, térj be lelkem házába és segíts nekem, hogy mindig te uralkodj benne!

1. Szólj Uram, hallja a Te szolgád. Azt, ahogyan egy hírt fogadunk, jelentősen befolyásolja, hogy mennyire vagyunk nyitottak a hír közlőjével szemben. Vajon nem fordult-e már elő velem, hogy valakitől egy jó tanácsot visszautasítottam, máskor a barátomtól pedig szívesen fogadtam? Figyelmen kívül hagytam Isten üzenetét, mert egy olyan személyen keresztül közölte, akit még akkor sem választottam volna ki erre, ha sejtettem volna, hogy Isten őt választotta? Ez ugyanaz a hiba, amire Jézus figyelmeztette a názáretieket.

Mit akart Krisztus nekem utoljára üzenni? Ki által? Készen vagyok befogadni az üzenetét, bárki által szól is hozzám?

2. Nyisd meg a szívem üzeneted befogadására! A mai evangéliumban a názáretiek kezdetben nyitottságot mutattak Krisztus üzenete, beszéde és isteni hatalma felé. Azt a gondolatot viszont már nem tudták elviselni, hogy csak egy volt közülük. Később látjuk, hogy ez már sok volt nekik. Bizonyár arra gondolhattak, hogy elfelejtette származását és a kafarnaumi hírnévtől fejébe szállt a dicsőség. Persze nem a názáretiek voltak az egyetlenek, akik abba a hibába estek, hogy többet törődtek a hírnökkel, mint a hírrel. Krisztus éppen ezért hozza szóba a szír Námánt, akinek gyógyulása volt a jutalma, amiért leküzdte előítéletét (lásd 2 Kir 5). A názáreti emberek, akik túl büszkék és csökönyösek voltak ahhoz, hogy megértsék Krisztus üzenetét, megütköznek szavain és személyük és népük elleni támadásként fogják fel.

Sértett büszkeségem miatt talán én is újra és újra elfordultam attól az üzenettől, mellyel Krisztus szólított meg.

3. Uram, bízom benned! Egyik nyilvános szereplésénél Krisztus azt mondta hallgatóinak: "Ha már szavaimnak nem hisztek, higgyetek a tetteimnek, melyeket véghezvittem köztetek" (Jn 14,10-11). Miért nem akarta a saját názáreti népének ugyanezt a tanácsot és ugyanezt az esélyt megadni? Néhány csoda túl nagy fáradtság Názáretért? Gondoljunk arra, hogy a hit ajándék. Csak kapni lehet, nem kiharcolni vagy alkudni. A Golgotán ilyen alkuval gyalázták Jézust: "szállj le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!" Kérdés, hogy kitől jött a nagyobb pofon: ellenségeitől vagy saját népétől. Egy ilyen felszólítás annál gonoszabb és fájóbb, ha egy olyan embertől jön, akit szeretünk.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, elfogadom ajánlatodat, hogy beköltözzél lelkem házába. Segíts felismernem életem azon területeit, melyeket ki kell tisztítanom! Segíts megtalálni azokat a dolgokat, melyek jöveteledet gátolják, az olyan szobákat, amelyek még csukva vannak előtted! Segíts alázatosnak lennem, hogy kegyelmed működhessék bennem!

Elhatározás: Ma tökéletes bizalommal hagyatkozom Krisztusra és arra az életprogramra, melyet nekem szánt, bármiről legyen szó.

Erdő Péter bíboros atya 2010. augusztusi imaszándéka:

Imádkozzunk népünkért, a hazánkban élő nemzetiségekért és a szomszéd népekért, hogy egymás iránti tisztelettel és szolidáris szeretettel dolgozzunk azért, hogy életünk az igazi értékek szerint alakuljon.