2010. augusztus 18. Évközi huszadik hét – szerda
P. José LaBoy Wallace LC (Mt 20,1-16a)
Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: „Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: „Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”
Bevezető ima: Édes Jézus, hiszek benned, mert az Egyházban kinyilatkoztattad szereteted. Benned van reményem, hiszen téged jobban érdekel boldogságom és megváltásom, mint engem magam. Szeretlek, mivel anélkül szerettél, hogy megérdemeltem volna.
Kérés: Uram, segíts, hogy nagylelkű legyek és, hogy megbecsüljem szereteted!
1. Mindig van esély. Ráébredni, hogy elszalasztottuk az utolsó esélyt, hogy megcsináljunk valamit, amit mindig is meg akartunk tenni, a legrosszabb tapasztalatok egyike. Ez bármely hétköznapi szituációban megeshet: lehetőség egy állásra, az egyetemi felvételi stb. Ezzel szemben, lelkiéletünkben, mindig van esély, hogy csak Istenért éljünk és megszabadítson minket. Mindig van esély az újrakezdésre. Miért van ez így? Mert Isten azért adta földi létünket, hogy Ő felé haladjunk. Ezért ha el is esünk, Isten mindig új erőt ad, hogy felálljunk. Ezért olyan fontos a kiengesztelődés szentsége. Amikor elveszítjük a kegyelmet, lelki erőnket, újra elnyerhetjük a szentségekben, különösen a szentgyónásban.
2.Többet várni a megérdemeltnél. Merőben emberi szempontból nézve ez az evangéliumi helyzet igazságtalan. Annak, aki többet dolgozik, többet kellene kapnia annál, aki kevesebbet tesz. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben a helyzetben minden ajándék. Nincs semmi a természetünkben, ami kegyelmet kérhetne. Nem mi teszünk szívességet Istennek, ha hitünkből fakadó feladatainkat teljesítjük, hiszen ez állapotbeli kötelességünk. Ezért emlékeztet minket Krisztus: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17:10).
3. Isten nagylelkűsége. Isten nagylelkűsége irántunk érzett szeretetében nyilvánul meg. Ő minden egyes embert közvetlenül és személyesen ismer. Tudja, hogy egyesek nagyobb szükségben vannak másoknál. Azt gondolni, hogy Isten jobban szereti egyik vagy másik embert méltánytalan vele szemben. Szeretettel és tisztelettel tartozunk a többiek iránt, mivel mindannyian emberek vagyunk ugyanazzal a méltósággal. Imádattal és szeretettel tartozunk Istennek, mert Ő a mi Teremtőnk és gondoskodó Atyánk. De Isten nem tartozik semmivel teremtményeinek. Minden, amit ad nekünk végtelen szeretete ingyenes ajándéka. Túl könnyű Istent emberként szemlélni, elfelejtvén, hogy Ő Isten. A legcsodálatosabb ajándéka pedig a kegyelem.
Beszélgetés Krisztussal: Édes Istenem, néha nagyon is emberi és önző nézőpontból látom a dolgokat. Néha haragszom, amiért másoknak több jutott, mint nekem. Segíts megértenem, hogy a legfontosabb dolog az igazi boldogsághoz, ha belátom, hogy szükségem van a kegyelmedre!
Elhatározás: Megköszönöm Krisztus kegyelmét és szeretetét és megpróbálom az Ő nagylelkűségét megélni embertársaimmal.
Erdő Péter bíboros atya 2010. augusztusi imaszándéka:
Imádkozzunk népünkért, a hazánkban élő nemzetiségekért és a szomszéd népekért, hogy egymás iránti tisztelettel és szolidáris szeretettel dolgozzunk azért, hogy életünk az igazi értékek szerint alakuljon.
Ajánlott bejegyzések: