Abban az idõben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt mibõl megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el õt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult elõtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta õt, sõt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott elõtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De õ nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta õt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta õt az õröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívbõl meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 - 19,1
Elmélkedés:
Úgy tûnik, hogy az Isten irgalma nem végtelen abban az értelemben, hogy
minden embert üdvözítene, még azokat is, akik ezt nem akarják. De végtelen
az isteni megbocsátás abban az értelemben, hogy Isten kész minden embernek
minden bûnét megbocsátani. Ennek egyrészt az a feltétele, hogy bûneinket
beismerve bocsánatot kérjünk, másrészt az, hogy mi is legyünk irgalmasok
másokkal szemben. A szívtelen szolga ez utóbbinál követte el a hibát,
hiszen jelentõs tartozásának elengedése után még egy kisebb összeget sem
volt hajlandó elengedni társának. Csak akkor számíthatunk Isten megbocsátó
irgalmára, ha készek vagyunk embertársainknak megbocsátani.
(c) Horváth István Sándor)
Imádság:
Szentlélek, te minden emberben benne élsz
és jössz, hogy elültesd bennünk
az Evangélium ezen igazságait:
a szívjóságot és a megbocsátást.
Szeretni és ezt életünkkel kifejezni,
szeretni szívjósággal és megbocsátani:
így segítségeddel megtaláljuk
a béke és az öröm egyik forrását.
Nagyezsda Popova Komi Köztársaság, Oroszország)
Bocsáss meg mindig!
2010. augusztus 12. Évközi tizenkilencedik hét – csütörtök
P. Richard Gill (Mt 18,21-19,1)
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.''
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.
Bevezető ima: Uram, újítsd meg bennem a hitet, a reményt és a szeretetet! Küldd Szentlelkedet, hogy egész nap vezesse gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet!
Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, amely minden sértést megbocsát és a megbocsátásban nem ismer határokat! Vedd el tőlem a kívánságot, hogy másoknál jobb akarjak lenni, taníts arra, hogy mindig szeretettel és megbocsátásra kész szívvel forduljak mások felé!
1. Bocsáss meg másoknak, és ne számold többé, hogy hányszor. Isten a mi eltévelyedéseinket számtalanszor megbocsátotta, mi pedig minden nap így imádkozunk a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha azt akarjuk, hogy nekünk megbocsássanak, komolyan kell vennünk kötelességünket, hogy mi is bocsássunk meg másoknak. Még akkor is, amikor úgy tűnik, erre a másik ember nem szolgált rá. Végső soron Istennel szemben mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, Ő pedig megmutatja nekünk, milyen nagy az irgalma. Jézus azt hirdeti, hogy minket is ugyanazzal a mércével fognak mérni, mint amivel mi mérünk. Hogyan vagyunk képesek a megbocsátást a cselekedeteinkbe is átültetni?
2. Hogy felismerje a világ. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Egyház feladata abban áll, hogy jele és hírnöke legyen a megbocsátásnak. Ezt Isten Jézus Krisztuson keresztül kínálja fel. Ahogyan II. János Pál Pápa megfogalmazta: „Olyan világban élünk, amelyik fél Isten irgalmától.” – mivel ez megtérésre és teljesen új életre hív minket. Ahogyan látjuk, hogy a világ tele van gyűlölettel, hatalmaskodással, veszekedéssel és keserűséggel, nekünk, keresztényeknek minél inkább a megbocsátásért, a gyógyulásért és a szentségért kell küzdenünk. A mi közeli személyes kapcsolatainkból kiindulva kell továbbgyűrűznie ennek a légkörnek a szomszédságunk, az iskola, egyesületek, közösségeink és a munkahelyünk felé. Nekünk kell lenni mások számára a megbocsátás és a kiengesztelődés küldötteinek.
3. A hálátlanság embertelenné tesz. Azért sokkol bennünket annyira az igazságtalanság, mert ez a nyilvánosság előtti „ordító” hálátlanság megtestesítője, amely akkor is fáj, ha még oly sokszor is megbocsátják. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a hálátlanságot, saját történetünket is felfedezhetjük ebben. Milyen gyorsan elfelejtkezünk a múltról! Milyen könnyen megkísért minket az érzés, hogy mi már kinőttünk bűneinkből, anélkül, hogy azért Isten szeretetét és kegyelmét megköszönnénk. Gyorsan meghozzuk előítéleteinket mások gyengeségeivel szemben, mintha ugyanezek a fájdalmas gyengeségek a mi életünkben nem fordulnának elő. Amikor egészséges lelkülettel nézünk saját bűnre hajló természetünkre, testvéreinkkel sem fogunk lenézően viselkedni.
Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, te oly sok mindent megbocsátottál nekem. Ajándékozz meg olyan szívvel, amely egyre inkább a tiedhez válik hasonlóvá, hogy a megbocsátást és a gyógyítást közvetítsem mások felé, még a félreértések, a gyűlölet és a keserűség közepette is.
Elhatározás: A mai napon keresni fogom az alkalmat, hogy közösségemben, ahol széthúzás van és nincs egység a megbocsátás erejét közvetítsem.
Erdő Péter bíboros atya 2010. augusztusi imaszándéka:
Imádkozzunk népünkért, a hazánkban élő nemzetiségekért és a szomszéd népekért, hogy egymás iránti tisztelettel és szolidáris szeretettel dolgozzunk azért, hogy életünk az igazi értékek szerint alakuljon.
Ajánlott bejegyzések: