2010. augusztus 7. Évközi tizennyolcadik hét – szombat
P. Jason Wallace LC (Mt 17, 14-20)
Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdre esett előtte és azt mondta: „Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus ezt felelte: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk kiűzni?” Azt felelte nekik: „A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ’menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”
Bevezető ima: Uram, teljes hittel térdelek előtted. Erősítsd hitemet, hogy felismerjem gondviselésedet életemben! Segíts, hogy ne a múlandó dicsőségbe vessem reményemet, hanem azért éljek, hogy a te szerető akaratodat teljesítsem! Taníts meg arra, hogy azáltal mutassam meg neked szeretetemet, hogy mindent elfogadok, amit utam során küldesz nekem!
Kérés: Uram, add meg nekem a bizalom kegyelmét!
1. Nincs idő a megelégedettségre. Röviddel ezen esemény előtt élték át az apostolok Krisztus színeváltozását. Lehetséges, hogy mi is mentünk már haza szívünkben a lelkigyakorlatok utáni nagy lelkesedéssel, és meg akartuk változtatni a világot? De akkor váratlan keresztek jöttek – egy elutasító szó, egy addig ismeretlen kísértés, egy családi tragédia. Ha úgy éreznénk, hogy Isten fensége teljesen átkarol minket, hirtelen át kell élnünk a világ kőkemény valóságát. A boldog pillanatok, amikor Istent valóban megtapasztaljuk, erőt kell, hogy adjanak, és a kihívásoknak, melyek még előttünk állnak, erővel és kitartással kell nekivágnunk. Előre kell haladnunk akkor is, hogyha – mint a katonáknak a háborúban – a golyók a fülünk mellett süvítenek. Ehhez erős hitre van szükségünk.
3. Visszatekintés. Képzeljük el, ahogy Péter visszatekintett a sok élményre, melyeket Krisztussal élt át, és közben megállapította, hogy már megint milyen türelmes volt vele az Úr. Arra is emlékezett, hogy milyen irgalmas volt Jézus az emberekkel. Krisztusnak e türelme és irgalma számomra is mindennap támaszt jelent? Vagy gyakran elvesztem türelmemet, és bizonytalan leszek, mert nem tudom, hogy mit kezdjek a mások hibáival vagy a konfliktushelyzetekkel? Nehezen viselem, ha az emberek nem akarják felismerni a nyilvánvalót? Helytelenül viszonyulok mások bukásaihoz és hibáihoz? Menjünk Krisztushoz! Tekintsünk Őrá, az Ő szelíd mosolyára, és jusson eszünkbe, hogy milyen sokáig kellett várnia, hogy a szemébe nézzünk, és megváltoztassuk az életünket.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus, te mindig felém nyújtod kezedet, én meg sokszor a saját kezemet használnám önös céljaimra. Most fogd meg a kezem, és vezess oda, ahová a te akaratod szerint mennem kell!
Elhatározás: Amikor ma imádkozom, hálával fogok visszatekinteni arra az útra, amin eddig bejártam.
A pápa imaszándéka 2010. augusztus hónapra:
A munkanélküliek és hajléktalanok: Hogy a munkanélküliek és hajléktalanok és azok, akik súlyos szükséghelyzetben élnek, megértésre és befogadásra találjanak, és konkrét módon segítséget kapjanak nehézségeik leküzdésére.
Hátrányos megkülönböztetés, éhezés, kényszerkivándorlás áldozatai: Hogy az Egyház mindenki „otthona legyen, kész arra, hogy ajtót nyisson azoknak, akiket más országba való kivándorlásra kényszerít a faji és vallási megkülönböztetés, az éhség és a háborúk.
Ajánlott bejegyzések: