2010. augusztus 3. Évközi tizennyolcadik hét – kedd
P. Patrick Murphy, LC (Mt 14,22-36)
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!"
Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Bevezető ima: Uram Jézus, hiszem, hogy te azt akarod, hogy bízzam benned. Azt akarod, hogy fenntartás nélküli bizalommal hallgassak Igéidre. Remélek szavadban, nem csupán önnön erőmre és értelmi képességeimre akarok támaszkodni. Szeretlek. Újra és újra csodálattal töltesz el, amikor megmutatod, hogy a te útjaid mennyire különböznek az én útjaimtól.
Kérés: Uram, add, hogy a mai napon imádságom által képes legyek kilépni kényelmességemből!
1. Magány és imádság. Jézus elküldte a tömegeket és fölment a hegyre egyedül imádkozni. Hajlandó volt elhagyni mások támogató társaságát, azért, hogy egyedül legyen Istennel. A csönd mások nélkül egyfajta magányossághoz és belső ürességhez vezethet. Lehet, hogy azért akarom, hogy mindig legyen körülöttem valaki, hogy elaltassa bennem a magánytól való félelmet? Ha ez a helyzet kitartóan kell imádkoznom. Mert így e szenvedés a csöndtől örömmé és békévé válik. De Istennel kell maradnom és meg kell tanulnom örülni az Ő jelenlétének a csendes imában.
2. Félelem az imádságtól. „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter így válaszolt neki: Uram, ha te vagy parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Félelmünk a csendes imádságtól néha nagyobb lehet, mint Péteré Jézustól a vízen. Annyira megszoktuk, hogy mindig van valaki körülöttünk, hogy elfoglaltak vagyunk, hogy szükség van ránk, hogy nem merünk eltávolodni ezektől egy rövid imára. Hajlandónak kell lennem arra, hogy legalább egy időre ne takarózzak e megszokott helyzetekkel, ha meg akarok tanulni imádkozni. Ki kell üresíteni önmagam, hogy Krisztus betölthessen, hogy bízzak benne, és erejére támaszkodjam.
3. Kemény elhatározás. „Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél.” Ha egyszer benn vagyunk az Úrral a csónakban, azaz ha átöleljük a csendes, összpontosító imát, félelmeink elcsendesednek akár a szél. El kell határozzuk, hogy fejest ugrunk az imába teljes erővel, felül emelkedve minden nehézségen, ha meg akarjuk tapasztalni az igazi imádság szabadságát, békéjét, örömét. Kérd az Úr segítségét, és nagylelkűen állj hozzá!
Beszélgetés Krisztussal: Uram, látod, milyen rest vagyok imádság közben. Tudod mekkora a kísértés, hogy az egészet félre dobjam és mást csináljak. Add, hogy hittel és bátorsággal, bevessem magam a mélybe, - hogy teljes szívvel kezdjek el végre imádkozni.
Elhatározás: Elhatározom, hogy ma különösen elmélyülök az imádságban.
A pápa imaszándéka 2010. augusztus hónapra:
A munkanélküliek és hajléktalanok: Hogy a munkanélküliek és hajléktalanok és azok, akik súlyos szükséghelyzetben élnek, megértésre és befogadásra találjanak, és konkrét módon segítséget kapjanak nehézségeik leküzdésére.
Hátrányos megkülönböztetés, éhezés, kényszerkivándorlás áldozatai: Hogy az Egyház mindenki „otthona legyen, kész arra, hogy ajtót nyisson azoknak, akiket más országba való kivándorlásra kényszerít a faji és vallási megkülönböztetés, az éhség és a háborúk.
Ajánlott bejegyzések: