2010. július 14. Évközi tizenötödik hét – szerda
P. Shawn Aaron LC (Mt 11,25-27)
Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
Bevezető ima: Mindenható és örök Isten, szeretnék új erőt meríteni, hogy olyan bátor legyek, mint Krisztus, az én Pásztorom. Hiszek benned, remélek benned, és törekszem arra Uram, hogy teljes szívemből, lelkemből, elmémből és erőmből szeresselek téged. Arra vágyom, hogy egy napon majd a mennyben a szentek közösségébe vezess engem Atyám, ahol a Fiad, Jézus Krisztus a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké.
Kérés: Uram, segíts, hogy őszinte szívvel szeresselek.
1. Elrejtetve a bölcsek és okosak elől. A bölcsesség, a tudás és az értelem magába foglalja a Szentlélek három ajándékát. A bölcsesség és okosság azonban nem a végeredmény. Jézus azokról beszél itt, akiknek büszkesége és nagy énképe teszi őket bölccsé és okossá, hogy saját önbecsülésük építésére és szándékaik megvalósítására használják ezeket az adományokat. Ezekben a lelkekben elferdült bölcsesség és okosság fejlődik ki, mely nem képes felfedezni a gyakorlati tennivalókat Istenért. Isten titkai pontosan azért maradnak rejtve előttük, mert szívük és elméjük fókusza önmagukon, mint legfőbb jón van. Elmerülnek elméjük edzésében, és szem elől tévesztik a három ajándékot, ahogy Joseph Ratzinger bíboros is annak idején megfogalmazta: „Minél nagyra vágyóbb egy lélek, annál jobban meg akarja határozni saját életét. Egyre kevésbé akar függni másoktól, és ezért önmagát egyre inkább istenségként kezeli, akinek nincs szüksége senkire. Az így kialakuló lelket hívjuk büszkének, akinek célja nem más, mint hogy minden szükséglettől szabad legyen.”(Isten és a Világ 125. oldal) Ezek azok az emberek, akik bezárják az ajtót Isten előtt, bár Isten soha nem zárja be az ajtaját senki előtt.
2. Kinyilatkoztatva a kicsinyeknek. Később ebben az evangéliumban Jézus újra felhívja a figyelmet erre az alapvető igazságra: „Ha csak meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába” (Mt. 18:3). Felnőttként sem szabad megszűnnünk gyermekinek, egyszerűnek és helyes módon függetlennek lennünk. Jézus nyilvánvalóan tudja, hogy az eredendő bűn hatott az emberi természetre és még a gyermekek is követhetnek el bűnt. Azonban a gyermekek eredendően nem komplikáltak és önteltek. A maszkok mögé rejtőzést és kifogások keresését csak idővel tanulja meg az ember. Egyre többet számítgatunk, támasztunk kifogásokat és okoskodunk, amikor a nagylelkűségre lenne szükség, miközben elhagyjuk az Isten által kijelölt egyszerű és egyenes utat. Küzdenünk kell azért, hogy őszinték lehessünk Istennel és önmagunkkal szemben, állandóan azt tartva szem előtt, hogy az Úrnak tetszünk. Saját őszintétlenségünkkel kezdődik a baj életünkben, majd folytatódik a nemes lelkűség, végül pedig a hűség elvesztésével; ezekre az erényekre szükségünk van ahhoz, hogy becsületesen teljesíteni tudjuk Úrnak tett ígéreteinket.
3. Krisztus az Atya kinyilatkoztatása. Az Atya ismerete az a végső jó, melyet az ember birtokolhat, mivel ez áll összhangban az ember szívének boldogság utáni legmélyebb vágyakozásával. Aquinói Szt. Tamás szerint a boldogság annak tudása, hogy birtokoljuk azt, amit keresünk. A birtokolható jó teljes ismeretét mennynek hívjuk, mely életünk végső célja. Kinek nem szeretné Jézus felfedni az Atyát? Élt valaha olyan ember, akivel Jézus nem akarja megismertetni az Atyát és a mennyben viszontlátni? Jézus tettei – tanításai, áldozata és kereszthalála – azt bizonyítják, hogy mindenkinek fel akarja fedni az Atyát. Ő ezen felül azt választja, hogy szüksége legyen rád és rám, s így általunk elérje céljait. Valóban mindenkinek azt kívánod, hogy elérje a mennyet és megismerje az Atyát? Tetteid már megválaszolták a kérdést.
Beszélgetés Krisztussal: Uram! Add nekem a bölcsességet és a tudást, mely a veled való egyesülésből fakad, és tartsd meg bennem az általad kért gyermeki lelkületet is. Segíts, hogy úgy ragaszkodjak hozzád, mint szerető gyermek a szüleihez. Legtisztább Anya! Formáld szívemet, hogy egyedül Fiadnak éljek!
Elhatározás: Ma elmélkedve elolvasom a következő szentírási részt: Filippi levél 2,5-11.
Erdő Péter bíboros atya 2010. júliusi imaszándéka:
Hogy falvaink iskolái és egyházközségei a keresztényi szeretet, az összetartás, a kultúra és a hit megtartói és továbbadói legyenek.
Ajánlott bejegyzések: