2010. július 6. Évközi tizennegyedik hét – kedd
P. Jeffrey Bowker LC (Mt 9,32-38)
Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. Kiűzte belőle a démont, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: „Soha nem történt még ilyen Izraelben!” A farizeusok pedig azt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget. Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Erre így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Bevezető ima: Uram, szent jelenlétedbe helyezem magamat, ismerve szíved buzgóságát a lelkek iránt. Mennyei Atyád dicsősége újjá tudja alakítani az én szívemet is. Bízom abban, hogy mindent, ami langyos és közömbös a mai napon a lelkemben, azt lángra lobbantod, ahogy tanítványaid szívét is lángra gyújtottad isteni szereteteddel a hivatásuk iránt. Vágyom a rám bízott küldetést még tökéletesebben teljesíteni.
Kérés: Uram, újítsd meg az irántad való buzgóságomat, hogy másokat is el tudjak vezetni hozzád!
1. Fontos döntés. Számos esetben, mikor az emberek nehéz helyzetbe kerülnek saját hibáik miatt, úgy gondolják, hogy ez a „kegyetlen” Isten műve. Krisztus akarata a szív boldogsága, melyet az emberek könyörtelenül üldöznek. A csata minden ember szívében folyik, attól függetlenül, hogy Isten be tud-e lépni abba az életmódba, amit folytatunk, vagy nem. Amit nem nyitunk meg Krisztus felé, azt Ő nem tudja meggyógyítani, vagy megváltani. A farizeusok szabadon választhatták, hogy inkább a gonosszal élnek, mintsem Krisztussal, és mintsem felengedjék Őt a „főszínpadra”. A gyengeségeinkkel és kísértésekkel való harcban érzékenynek kell lennünk az igazságra, mely ugyanilyen választás elé fog minket állítani. Korlátozva leszünk, és a sátánnal éljük az életünket, vagy hagyjuk, hogy Krisztus körülvegyen minket, és biztosítsa a győzelmet számunkra.
2. Krisztus szemével nézni. Ha ki tudnánk nyitni a szívünket, hogy lássuk, amit Krisztus lát, minden nap megtennénk, amit kér tőlünk: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,38). Természetesen oda kell tenni magunkat a küldetésben, de imádkoznunk is kell, hogy az Egyház ne szenvedjen hiányt pásztorokból. Ha Krisztus szemével látnánk, tudnánk, hogy nagyon sokan készen állnak, csak egy kis bíztatásra van szükségük. Nincs szükségük különleges beszélgetésekre és szigorú tanításokra. Ők csak azt szeretnék, ha valaki megmutatná nekik az utat, és akkor követnék azt. Nem kell félnünk apostolnak lenni, sokkal többen állnak készen arra, amit mondanunk kell, mint gondolnánk.
3. Gondos előkészület. Ha Krisztus szívével látnánk, a legcsekélyebb pesszimizmust sem mutatnánk a halál és az önzés kultúráját látva. Tudnánk, hogy a nyomorúságos sorsok, a szenvedés és az önsajnálat ellenére Krisztus teljesen ki tudja elégíteni az Isten utáni vágyat. Állj készen: minél távolabb áll valaki Krisztustól, annál több jelre van szüksége! Állj készen imádsággal! Mert csak az imával érhetjük el, hogy az istentől küldött kegyelmet közvetítsük az emberek számára, és visszavezessük őket az üdvösség útjára.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, tudom, hogy mennyire szereted az embereket, és tudom, hogy szereteted minden nap kiárad ránk a szentmisében. Az Oltáriszentségben találkozom azzal, aki mindig szeretett engem. Kérlek az Oltáriszentségben, hogy szívem szükségleteit enyhítsd. Lobbantsd lángra a fiatalok szívét, hogy nagylelkűen elfogadják a hivatásukat!
Elhatározás: Ezen a héten fel fogok ajánlani egy óra szentségimádást a papi és szerzetesi hivatásokért.
Ajánlott bejegyzések: