2010. június 24. Évközi tizenkettedik hét – csütörtök
Keresztelő Szent János születése főünnep
P. Edward Mcllmail LC (Lk 1; 57-66,80)
Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.'' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.'' Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a neve.'' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?'' Mert az Úr keze volt vele. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
Bevezető ima: Uram, felajánlom ezt az imádságot a lelkemért és azoknak a lelkéért, akiket szeretek. Hiszem, hogy meghaltál értünk és, hogy a mennyben örökké veled leszünk.
Kérés: Uram, segíts jobban tisztelnem azokat a szülőket, akik sokat tesznek azért, hogy új fiakat és lányokat nevelnek az Egyház szolgálatára.
1. Büszkeségük és örömük forrása. Hosszú évek óta számtalan család életébe visz örömöt egy kisbaba érkezése. Ezek a kis csöppségek is Istentől kapott jelek, melyekkel tudtunkra akarja adni, hogy a világnak haladni kell előre. Minden újszülött a határtalan szépségre és Isten titkára irányítja a figyelmet. És miközben önzetlenségre és türelemre tanít minket, a picik segítenek, hogy növekedjünk a szentségben. Az ő gyermeki egyszerűségükkel segítenek minket abban, hogy mi is leegyszerűsödjünk. Az ő kiszolgáltatottságuk meglágyíthatja, meg kellene, hogy lágyítsa szívünket. Nem csak a saját gyerekeinkkel kapcsolatban érezhetjük ezt; magunkénak érezhetjük a feladatot, hogy minden gyermeken segítsünk, hiszen az ő életük gazdagítja a miénket is. Mit tettem az utóbbi időben a megszületett és a meg nem született gyermekekért? Van a környezetemben olyan krízisotthon, melyet kismamáknak tartanak fenn és ahol szükség lehet a segítségemre? Elbeszélgettem nagy családos szülőkkel?
2. Istentől kiválasztva. A név az ősi zsidó kultúrában nagyon meghatározó volt, magába foglalta és kifejezte a személy hovatartozását. Erzsébet számára fontos volt, hogy fiát Jánosnak nevezze el. Ez mutatta, hogy ő felfedezte, hogy Isten milyen fontos küldetést szán a gyermeknek az Ő nagyszerű tervében. János születésétől fogva a Mindenható különleges oltalma alatt áll. Ez a mai napig változatlan; Isten minden gyermeket nagyon szeret, és mindegyiküknek küldetése van Mennyei Atyánk tervében. Mindegyiküknek hivatásuk van; egy hívás az Egyházban. Elismerem és megbecsülöm az ő jelentőségüket Isten tervében? Tisztelem a méltóságukat? Vagy előítéleteket aggatok rájuk? Ők a holnap felnőttjei. Mi az, amire szeretném, hogy emlékezzenek a példámból?
3. Megoldódott nyelv. Zakariás kételkedett Istenben és megnémult. Csak azután kapta vissza hangját, hogy nyilvánosan elfogadta Isten akaratát és megengedte, hogy fiát Jánosnak nevezzék el. Csak akkor tud újra beszélni, amikor beleegyezését adja Isten tervéhez. Mi is egy picit olyanok vagyunk, mint Zakariás. Ellenállunk Istennek, hogy a halálunkba rohanjunk. Rossz kapcsolatok, a bűnök rutinszerű elkövetése, növekvő kétségbeesés - ezek kezdenek teljesen ellepni minket. Még a bűnbánat is nehezünkre esik. Miért? „Azt gondoljuk, hogy a sátán alapvetően jó.”- mondta XVI Benedek pápa (2005. október 8.) Azt érezzük, hogy szükségünk van rá, ahhoz, hogy egy kicsit megtapasztaljuk a létezés teljességét. Mégis ha a világot szemléljük, ami körülvesz minket, láthatjuk, hogy nem ez a boldogsághoz vezető út; ez a sátán, aki folyamatosan mérgez minket. Nem felemeli az emberiséget, hanem lealacsonyítja és megalázza. Együttműködöm Istennel vagy ellenállok tervének?
Befejező imádság: Uram, valamilyen oknál fogva családot és szertett személyeket helyeztél körém. Azon fáradozom, hogy az Örök Üdvösségre vezessem őket és ők is engem. Mégis gyakran megfeledkezem erről. Elfelejtem, hogy minden napnak célja van, egy lehetőség, hogy az erényekben növekedjek. Kérlek, emlékeztess engem erre az igazságra és ne engedd, hogy bárki számára akadály legyek terved megvalósításában.
Elhatározás: Ma elimádkozom egy tized rózsafüzért azért, hogy minden családtagom üdvözüljön.
Erdő Péter bíboros atya 2010. júniusi imaszándéka:
Hogy a papi hivatások gondozását minden más keresztény feladattól és szolgálattól világosan megkülönböztetve, a szentség sajátos küldetésének megfelelően önálló formában végezzük.
Ajánlott bejegyzések: