MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

2010. június 22. Évközi tizenkettedik hét – kedd

P. Edward McIlmail, LC  (Mt 7:6, 12-14)

Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Bevezető ima: Köszönöm Uram ezt a veled való időt. Köszönöm ezt a mai napot, és hogy adsz lehetőséget, hogy szolgáljam a lelkeket. Engedd, hogy a hit szemével tudjak nézni a mindennapokban fölmerülő nehézségek lelki értékére!

Kérés: Uram, segíts, hogy jobban megbecsüljem a keresztény hit szépségét és a szentség végtelen értékeit!

1. Igazi értékeink. Ugye, hogy milyen nagy gondoskodást mutatunk az iránt, ami fontos számunkra? Az igazság az, hogy gyakran kockáztatjuk azt, ami nekünk a legértékesebb. Azt mondjuk, hogy a mennyországba akarunk kerülni, de bűnben élünk, néha még súlyos bűnben. Szaftos honlapokat bujkálunk. Pletykálunk. A szükségben szenvedők elől bezárjuk a szívünket. Olyan politikusokra szavazunk, akik kiállnak az abortusz mellett. Oly könnyedén követünk el bűnt. Például, olyan bágyadtan éljük meg a hitünket. Megtagadjuk a bűnbocsánat szentségét. Méltatlanul áldozunk. Hallgatunk, ha valamely ismerősünk fogamzásgátlót használ. Semmit nem teszünk az ellen, ha a gyerekünk naponta öt órán át csüng az interneten. Talán ellen kellene mondanom ennek?

2. Azt teszik majd velük is. Ahhoz, hogy tudjam minden szituációban, hogy mit tegyek, meg kell kérdeznem magamtól, hogyan akarom kezelni. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek” (Lk 6, 38) Az önmagam iránti tisztelet tükröződik vissza abban, ahogy másokat tisztelek. Udvariatlanság, érzéketlenség mások felé állandó problémák bennünk. Az aranyszabály persze nem csak mások felé vonatkozik; önmagunk méltóságát is meg kell őriznünk. Vannak olyan emberek körülöttem, akiktől folyamatosan megtagadom a szeretetemet? Tudatában vagyok annak, hogy ez jobban megsérti a saját személyiségemet, mint ahogyan megsértem a másik ember érzéseit?

3. A széles út és a szűk kapu. A modernség olyan, mint egy éjjel – nappali áruház. Bármikor, bármit megkaphatunk. Odáig juthatunk, hogy azt hisszük, hogy az életben mindennek egyszerűnek kell lennie, legyen az házasság, önkontroll vagy akár megváltás. A „könnyűség” illúziója nem őrjíthet meg minket. Dolgozni a saját megváltásomon kemény munka. Az eredeti bűn mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Küzdeni a megváltásért imát, áldozatot és állandó ébrenlétet jelent. Úgy gondolom, hogy megélni a hitemet olyan könnyű a mai világban? Ha igen, akkor talán nem élem meg jól. Hol kerültem eddig el azt a szűk utat, ami az életszentség felé vezet? Én is túlságosan falánk vagyok? Hiúságom miatt túlzottan befolyásol engem is mások véleménye?

Beszélgetés Krisztussal: Segíts, Uram, észrevennem, hogy a valódi méltóságom a másokkal való szeretetteljes bánásmódon, és az irányítatlan szenvedélyeim leküzdésén alapszik. Rázz fel a középszerűségből a lelki életemben, és hogy a lehető legjobban kihasználjam a tőled kapott időmet!

Elhatározás: Ma valami különlegeset fogok felajánlani a szeretteimért.

Erdő Péter bíboros atya 2010. júniusi imaszándéka:

Hogy a papi hivatások gondozását minden más keresztény feladattól és szolgálattól világosan megkülönböztetve, a szentség sajátos küldetésének megfelelően önálló formában végezzük.