2010. június 19. Évközi tizenegyedik hét – szombat
Walter Schu LC (Mt 6,24-34 )
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
Bevezető ima: Uram! Ma, mikor ezt a napot elkezdem, rábízom magam tévedhetetlen gondviselésedre. Te vagy szívem legnagyobb vágya. Az ima alatt csak neked akarok örömet okozni. Ha netán fáradt vagy elkeseredett lennék, vagy lelki szárazságot tapasztalok, akkor imám fejezze ki ezt feléd: mindent neked adok, ami csak vagyok, amim csak van.
Kérés: Uram! Add, hogy erősebben higgyek és bízzak mennyei Atyánk gondviselő szeretetében.
1. Minek aggódni? Mit tehetnénk még hozzá ezekhez a gyönyörű képekhez, amikkel Jézus a mennyei Atya szeretetét lefesti nekünk, hogy még jobban bízzunk benne? Elég, ha arra gondolunk, hogyan táplálja Atyánk az ég madarait, hogyan öltözteti a mező liliomait, hogyan gondoskodik rövid életű teremtményeiről, és hagyjuk, hogy ez mélyen a lelkünkbe hatoljon. Mennyivel inkább törődik akkor az emberekkel, akik teremtő művének koronáját jelentik. A gyermekei vagyunk, elküldte hozzánk egyszülött Fiát, aki a kereszten halt meg értünk. Krisztus rátapint gondjaink és félelmeink valódi okára: a félelemmel teli aggodalomra, mely annyira megnehezíti életünk. Túl kevés a hitünk, és még annál is kevésbé bízunk a mennyei Atya jóságában. Köszönjük meg hát türelmét és engedjük, hogy atyai jósága lelkünk mélyébe hatoljon.
2. Szem előtt tartani a legszükségesebbet. Mindennapjaink anyagi szükségletei okozta félelmeink és gondjaink elfeledtetik velünk a legfontosabbat: az életszentségre törekvést, Isten országának építését magunkban és a körülöttünk élőkben. Ha megengednénk Krisztusnak, hogy lelkünkben lángra lobbantsa a lelkek szeretete iránti tüzét, mennyire megváltozna az életünk! Mindig ez a küldetés vezérelne bennünket, korábbi félelmeink és gondjaink jelentéktelennek tűnnének számunkra. Akkor együtt kiálthatnánk Krisztussal: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk12,49)!"
Beszélgetés Krisztussal: Uram! Segíts, hogy az ima hatására növekedjek a szív egyszerűségében, és felismerjem, hogy egész életem a te szerető kezedből indul ki.
Elhatározás: Megújítom hitemet, hogy a mai napon mindent, ami történik, Isten gondviselő szereteteként fogjak fel.
A Pápa imaszándéka 2010. június hónapra:
Az emberi élet megbecsülése: Hogy minden nemzeti és nemzetközi intézmény arra törekedjék, hogy az emberi életnek megbecsülést biztosítson a megfoganásától a természetes befejezéséig.
Ázsia egyházai: Hogy Ázsia egyházai, amelyek „kisded nyájat” alkotnak a nem keresztény népességek között, tudják átadni az evangéliumot, és örömmel tegyenek tanúságot Krisztushoz való tartozásukról.
Ajánlott bejegyzések: