MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

2010. június 13. Évközi tizenegyedik vasárnap

P. Walter Schu LC  (Lk 7,36-8,3)

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!” „Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megszabadított téged; menj békével.”

Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy szeretsz, velem vagy és ezen a napon is elkísérsz utamon. Bízom benned, Uram. Jobban megbízom benned, mint magamban, mert végtelenül jó és mindenható vagy. Szeretlek Jézus. Szeretlek, mert meghaltál értem a keresztem, hogy megments engem.

Kérés: Uram, segíts, hogy valóban teljesen megtérjek!

1. Szégyen, bánat és szeretet. Hogy jött ahhoz ez a bűnös asszony, hogy belépjen Simon a farizeus házába, ami ráadásul tele volt mindenféle vendégekkel. Két ok mozgathatta őt: bízott Jézusban, és tudatában volt bűnei súlyának. Ez a nő már ismerte Jézust, ahogyan prédikált, és ahogyan bánt azokkal a bűnösökkel, akik mint ő is, nagyon mély lelki szenvedéseken mentek át. Minden bűnös nap, minden önvád és kétségbeesés most egyszerre kitört belőle könnyei áradatával, amelyekkel Jézus lábait mosta. Ezek a könnyek a szeretet és a megbocsátásba vetett bizalom könnyei voltak. Egy csodálatos asszonyi gesztussal saját hajával törölte meg Jézus lábát, és drága olajjal kente meg Mesterét. Ki az, akit nem indít meg ez a jelenet? Ki az, aki még soha nem tapasztalta meg, ahogyan Krisztus teljes csendben elfogadva minket, alázatos könnyekre indítja bűnökkel terhelt lelkiismeretünket?

2. „Ha ez próféta volna.” Simon a farizeus rideg maradt. Ő igaznak tartotta magát Isten és az emberek előtt. Ez a jelenet az asszonnyal csak a Jézusban való kétkedést indította el benne: „Ha ez próféta volna …” Az igaz emberről Nagy Szent Gergely azt mondja, hogy együttérző, a hamis ember azonban fölháborodik. Simon azt gondolja, hogy neki nincs szüksége a megbocsátásra. „Az önelégültség az, ami az embert elválasztja Istentől… Minél jobb egy ember, annál inkább felismeri bűneit… Valóban kimondhatjuk, hogy a legnagyobb bűn az, ha valaki nincs tudatában bűneinek, nem érzi, hogy segítségre szorul. Azonban a megbocsátásra Isten kitárja a kaput, hiszen Isten a szeretet, és a szeretet legnagyobb dicsősége, ha élnek vele.” (William Barclay: The Gospel of Luke, S. 95). Krisztus szeretete nem elégszik meg azzal, hogy a bűnös nőt visszakapta, Simont is meg akarja nyerni magának. Ezért tapintatosan megdorgálja Simont a vendégszeretet elmaradásáért, és megpróbálja őt is ráébreszteni, hogy mennyire rászorul ő is Isten megbocsátó szeretetére.

3. A bűnök megbocsátása. Miután Jézus elvetette a magot, reménykedik, hogy Simon és az ő vendégei szívében is kikel és szeretetet terem. Ezután Jézus a bűnös asszonyhoz fordul, és olyan szavakat mond ki, amelyeket rajta kívül senki sem mondhat ki. Ezek a szavak megszabadítanak a súlyosan nyomasztó tehertől, békét adnak a léleknek, és felszárítják a könnyeket. Ezek a szavak örökre megváltoztatják az asszony életét, és az Úr lángoló szívű tanítványává teszik őt. „Bocsánatot nyertek bűneid.” Ezután még hasonlóan szeretetteljes szavak következnek, amelyek bátorítást adnak: „A hited megszabadított téged; menj békével.” Micsoda újonnan szerzett méltósággal egyenesedik fel ez a nő az elképedt és ellenséges hallgatóság közepette, és csendben távozik a társaságból! Engedtük már mi is, hogy Jézus szavai ilyen mélyen a lelkünkbe hatoljanak? Felfogtuk, hogy valahányszor, amikor a kiengesztelődés szentségéhez járulunk, Jézus személyesen hozzánk szól: „Feloldozlak téged bűneidtől.”? Megváltoztatta az én életemet is a szentgyónás, ahogyan ennek az asszonynak is megváltozott az élete?

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked Szent Szíved jóságáért, és azért a csillapíthatatlan vágyért, amivel meg akarsz nyerni önmagad számára. Köszönöm, hogy szeretetemet és bűnbánatomat eléd hozhatom ebben az elmélkedésben.

Elhatározás: A mai napon segíteni szeretnék valakinek, hogy megtapasztalja Krisztus megbocsátó szeretetét.

A Pápa imaszándéka 2010. június hónapra:

Az emberi élet megbecsülése: Hogy minden nemzeti és nemzetközi intézmény arra törekedjék, hogy az emberi életnek megbecsülést biztosítson a megfoganásától a természetes befejezéséig.

Ázsia egyházai: Hogy Ázsia egyházai, amelyek „kisded nyájat” alkotnak a nem keresztény népességek között, tudják átadni az evangéliumot, és örömmel tegyenek tanúságot Krisztushoz való tartozásukról.