MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Jézus és a fügefa

2010. május 28. Évközi nyolcadik hét – péntek

P. John Doyle LC (Mk 11,11-26)

Jézus bevonult Jeruzsálembe, és a templomba ment. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába. Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották. Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost. Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."

Bevezető ima: Uram, Jézus, újra hozzád jövök az imában. Bár nem látlak, bízom jelenlétedben, és abban, hogy tanításodat ár akarod adni nekem. Azzal mutatod meg nekem szeretetedet, hogy velem töltöd ezt az időt. Én is ugyanígy akarom megmutatni irántad való szeretetem: a hit, a bizalom és az odafigyelés lelkületével akarom ezt az időt veled tölteni. Itt vagyok, Uram, hogy hallgassalak, és szeretettel válaszoljak neked.

Kérés: Uram Jézus, segíts, hogy egyesítsem imámat és tetteimet!

1. A bűnös élet pusztasága. Azt látjuk, hogy Jézus gyökeréig kiszárítja a meddő fügefát, bár tudja, hogy még nincs itt a szüret ideje. Jézus sohasem saját maga kedvéért tett csodát, ezért tudjuk, hogy a fát sem azért büntette meg, mert nem enyhíthette éhségét. Az esemény közvetlenül az előtt történt, hogy Jézus a jeruzsálemi Templomba lépett, ahol várta, hogy embereket talál, akik „Atyja dolgaiban” vannak. Ehelyett azok világias, sőt, néha csaló és hamis dolgokkal vannak elfoglalva. Jézus az igazság és becsület gyümölcseire számít, de azok nincsenek ott, így a fügefa voltaképpen Jeruzsálemet jelképezi. Én vajon becsületes vagyok másokkal szemben? Felfogom, amit az Úr elvár tőlem, hogy gyümölcsöt teremjek? Jól hasznosítom erre az időmet, az imádságot és a tetteimet?

2. Egy nap valakinek az életében. Ez a szentírási részlet lehetne Krisztus egy napjának dokumentuma. Reggel indul Betániából Jeruzsálembe, belép a Templomba, megtisztítja, és szembesül az ott levők haragjával, majd tanít egészen addig, amikor késő este visszatér Betániába. Másnap újra folytatja szolgálatát, tanít arról, hogy milyen fontos a hit az imádság során. Jézus egy percet sem vesztegetett el, hanem teljesítette Atyja akaratát. De Jézus nem fontoskodott. Nem avatkozott be mások dolgába, viszont nem engedett becstelen, hívságos tevékenységet Atyja házában. Így hát kikergeti a becstelen kereskedőket a Templomból. Hát én jól használom ki az időmet? Fordítok időt az imádságra? Mindig tisztelettel viselkedem Isten házában, ahol az Eucharisztiában az én Uram lakik?

3. Hit az imádság erejében. Az imádság és a tett szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Jézusnak igaza volt, amikor kiűzte a pénzváltókat és az állatokat a Templomból. Valóban nem szabad hívságos dolgokkal foglalkoznunk, amikor a templomban vagyunk. Helyes viszont, ha gondjainkat, félelmeinket, örömünket, sikereinket és kudarcainkat Krisztus elé tárjuk az imádságban. Jó, ha megkérdezzük Urunk véleményét az ügyeinkről, és kegyelmet kérünk a folytatáshoz. És ha azért imádkozunk, hogy találkozhassunk Krisztussal, akkor erőt és vágyat merítünk üzenetének hirdetéséhez. Az imádság apostoli lelkesedéssel tölt el. Az én imádságom is belső erő forrása? Az én tettem is szerető imádság?

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, sokat kívánsz tőlem, de mindig velem vagy és segítesz kegyelmeddel és jelenléteddel. Segíts, hogy bölcsen használjam időmet a Te Országodért!

Elhatározás: Ma öt perccel több időt fordítok az imádságra, hogy ezzel is jobban szolgáljam Krisztust.

Erdő Péter bíboros atya 2010. májusi imaszándéka:

Hogy bizalommal tiszteljük a Boldogságos Szűz Máriát, mint országunk és népünk nagyasszonyát és pártfogóját és állhatatosan kérjük segítségét, hogy életünk Isten bölcsessége és szeretete szerint alakuljon.