1./ Ima:
2010. április 25. Húsvét negyedik vasárnapja
Papi és szerzetesi hivatások vasárnapja (Jó Pásztor vasárnap)
P. Steven Reilly, LC (Jn 10, 27-30)
„A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.”
Bevezető imádság: Uram, folytatjuk a húsvéti öröm ünneplését. Ez az elmélkedés egy kiváltságos pillanat arra, hogy megtapasztaljuk ezt a boldogságot. Felajánlom neked hitemet és teljesen átadom magamat neked!
Kérés: Uram segíts ráébrednem arra, hogy Te mindenkinél jobban ismersz és végtelenül szeretsz engem!
1. Isten nem órásmester. A felvilágosodás filozófusai és tudósemberei az értelem rabjai voltak. Az univerzumban nem láttak mást, mint logikát és törvényszerűséget; Istent pedig egy órásmesterhez hasonlították, mondván: Isten teremtett egy Rolex-minőségű univerzumot, amiben most elégedetten hagyja a teremtményeit, hogy a tervhez hűen zavartalanul „működjenek”. A fizika tökéletes és kérlelhetetlen törvényei megszabadította Őt a teremtményekkel való törődés terhétől – így egy az Ő mennyei irodájában tett látogatásunkkor egy vakáción levő Istennel szembesülnénk, aki „éppen horgászáson van”. Istennek ez a deista („A gép forog, az alkotó pihen”) felfogása nem egyeztethető össze azzal az Istennel, Akit mi imádunk. A mi Istenünk egy állandóan jelenlevő Isten, aki bizalmas barátként törődik gyermekeivel. Nem felejtette el a világot, közel van hozzánk. Isten emberré lett és amikor elérkezett az idő, hogy kilépjen ebből a világból, kigondolta, hogyan maradhat örökre velünk. Képes lenne-e Isten közelebb jönni hozzánk, mint amikor az Oltáriszentségben valóságos jelenlétével bennünk van? Az Ő szeretete végtelen, és ezzel a mélységes szeretettel tekint ránk. Bárki fenyegeti is szerető Isten juhát, azt a saját felelősségére teszi, vagyis annak a ténynek kétségbevonhatatlan voltában, hogy: „Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.”
2. Név szerint ismer engem. Ennek a szerető Atyának van egy Fia, Aki az Ő létezésének tökéletes visszatükrözője: „Én és az Atya egy vagyunk.” A Fiú egy pásztor, akinek szeretete, akárcsak az Atyáé, intenzív és személyes: „Ismerem (őket)”. Nem az emberi kategóriák teszik az isteni valóságot igazsággá. Az emberi pásztor, végső soron, arra lenne keményen kényszerítve, hogy úgy gondoljon a juhaira, mint egyénekre. Amikor rájuk tekint, egy nyájat lát bennük. Amikor beszél róluk, az a szó, hogy „juhaim” egyszerre fogja jelenteni az egyéneket és a nyájat (vagyis az egyének összességét). De Jézus a Pásztor, Aki nem hasonlítható egyetlen emberi pásztorhoz sem, éppen úgy nem, ahogy az Ő Atyja, Aki a Teremtő, és nem hasonítható semmilyen órásmesterhez. Jézus számára mindegyik juh egy individuum, akit egyedi szeretettel szeret. Amikor Krisztus elé mész, nem kell magadon viselned semmiféle névtáblát. Ő tudja a nevedet!
3. Hallgatni szavára. Ha Jézus egyetlen emberi pásztorhoz sem hasonlítható, akkor velünk is másként fog bánni, mint egy gyapjúval borított lénnyel. A juhok ösztöne a következő friss fűcsomóért, erősebb a pásztor hangjánál is, ami így alig tudja a nyájat összetartani. A pásztorkutya ugatására is szükség van. a nyáj összetartásához. Ezzel szemben Krisztus nyájának nincs szüksége effajta kényszerítésére, ugyanis az imában halljuk az Ő hangját (vö. „juhaim hallgatnak szavamra”)! Csak sohase fáradjunk bele abba, hogy Krisztus áldott nyájához – az Egyházhoz – tartozzunk! Figyeljünk mindig Jézusra és az Ő szavára!
Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te vagy az én Pásztorom. Veled semmiben nem szenvedek hiányt. Mindig pásztorbotodra fogom szegezni tekintetem. Ha velem vagy, sohasem fog meginogni bátorságom!
Elhatározás: Ma szeretnék családomban a lelki életemmel példakép lenni.
Erdő Péter bíboros atya 2010. áprilisi imaszándéka:
Hogy Isten ajándékaként becsülni tudjuk keresztény hitünket és magyarságunkat és Krisztushoz méltóan éljünk.
Ajánlott bejegyzések: