Lelki útravaló a mai napra
Április 17.
Uram, egyedül te vagy jó, igaz és szent. Mindent te
adsz, mindent te töltesz be. Emlékezzél
irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel,
hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál.
Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne vond meg tőlem
vigasztalásodat. Ámen.
Amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben,
ugyanúgy a vigasztalásban is. (2Kor 1,7)
Élesek a csillagok, és nagy a Hold ma felettem. Itt
fekszem egy tó partján, a langyos, nagy szemű homokban
és csodálom az éjt, és mindent, ami benne van. A tavat
és az ölelő karokként körülötte fekvő hegyeket. Ha
becsukom a szemem, nem látom. Ekkor csak hallom - a
hullámok csobbanását, a fákat simogató szél suttogását
és valahol a távolban, emberek érthetetlen
beszélgetését. Egyedül vagyok. Talán pont ezért vagyok
itt, hogy ne legyek magányos, hogy legyen velem a tó,
amit nem csodál most senki, csak én, hogy legyen velem
a Hold ragyogása, és ha más nem ér hozzám, érezhessem
milyen a szél gyengéd, langyos simogatása. Úgy érzem,
átölel az Isten, megérint a széllel, gyönyörködtet a
Holddal és óv a hegyekkel. Csak az Isten és én,
Teremtő és teremtményei harmóniája. - Hallom, hogy
közeledik valaki. Ki lehet? Kinyitom a szemem. Már
látom is. Egy ember. Alacsonyabb, mint én, és sötétebb
a haja. Más. Mosolyog, és letelepszik mellém, sugárzik
a lénye, váltunk pár szót. Már nem vagyok egyedül,
mert van velem valaki. Itt ül velem, és nézi a
csillagokat, észreveszi a Holdat, élvezi a langyos
homokot, és őt is átöleli a szél. Nem vagyok magányos.
Itt van velem valaki, aki részese mindennek a
csodának, Istennek és teremtményeinek. Ő egy olyan
testvér, akiben van valami, ami bennem is. Ezek után
már nem leszek egyedül, mert velem van szenvedésben,
és együtt vagyunk a vigasztalásban.
Az élet legmélyebb értelme: gondját viselhetjük
másoknak. (Pablo Casals)
Uram, köszönjük, hogy nem vagyunk, egyedül, hogy
szerető testvéreket adtál mellénk, és hogy szerető
Krisztust adtál értünk. Ámen.
Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.
Ne féljetek!
2010. április 17. – Húsvét második hete – szombat
P. Steven Reilly, LC
Jn 6,16-21
Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumra hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. Ő pedig így szólt hozzájuk: ,,Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.
Bevezető ima: Gyámoltalanul és méltatlanul jövők eléd Uram, Te mégis nagy szeretettel köszöntesz. Ebben az elmélkedésben megpróbálok egy keveset visszafizetni jóságodból.
Kérés: Add Uram, hogy sose féljek, tudván, hogy mindig mellettem állsz!
1.Nehéz idők. Életünk bizonyos pillanatait jól szimbolizálja a mai olvasmány: zavaros víz, sötétség, kevés előrehaladás. Időnként, lelkünk vizét, felkavarják váratlan érzelmeink, büszkeségünk, hiúságunk; elveszítjük irányérzékünket és hiábavalóan evezünk. Van-e másik út, ha Krisztus nincs hajónkon? Mikor küszködünk, figyelnünk kell imaéletünkre is, talán ebben van a megoldás egyes nehézségeinkre.
2. Én Vagyok! Jézus válasza tanítványai félelmére egy felséges világ. „Én Vagyok”- az isteni név, melyet Isten használt, amikor Mózeshez beszélt az égő csipkebokorból. Erő és hatalom sugárzik ebből a névből. Isten nem nézi tétlenül küszködésünket a távolból. Segítségünkre siet, hogy a tanítványokkal tette a mai evangéliumban.
3. A Biztonságos Kikötő. A part azonnali feltűnése olyasmi, amit nehéz elképzelnünk. A tanítványok számára ez majdnem olyan lehetett, mint felébredni egy rémálomból, a veszélyes zavaros vizek közepéből egyből Krisztus mellett találják magukat a szárazföldön. Mit üzen ez számunkra? Talán, azzal. hogy felvesszük Krisztust a hajónkra, bizonyos értelemben már el is értük célunkat.
Beszélgetés Krisztussal: Uram, segíts, hogy ne sodorjanak el büszkeségem, hiúságom és érzékiségem hullámai. Mikor egyhelyben topogok, ki mást vádolhatnák magamon kívül? Mégis kegyelmedben bízok. Isteni jelenléted megnyugtat engem. Uram, soha ne hagyj hajómon magamra!
Elhatározás: Ma megújítom hitemet Krisztusban a szentáldozás által.
Erdő Péter bíboros atya 2010. áprilisi imaszándéka:
Hogy Isten ajándékaként becsülni tudjuk keresztény hitünket és magyarságunkat és Krisztushoz méltóan éljünk.
Ajánlott bejegyzések: