MÁRIA RÁDIÓ - MOCSA

Március 28.

 

A legmélyebb vágyunk

2010. Március 28. – Virágvasárnap

P. Christopher Scroggin LC  (Lk 23,1-49)

Ott vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk – mondták – hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?” ,,Magad mondod.” – felelte Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: ,,Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.” De azok erősködtek: ,, Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az írástudók is oda mentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, azelőtt ugyanis haragban voltak.

Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: ,,Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”

Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: ,,Vesszen el!  Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: ,,Keresztre! Keresztre vele!” Harmadszor is megkérdezte: ,,De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltoztak, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat sirassátok és gyermekeitek, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és nem szoptattak! Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: Omoljatok ránk! És a domboknak: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradtnak?”

 Két gonosztevőt is vittek vele, hogy kivégezzék őket. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: ,,Másokat megmentett – mondták – most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja!” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevők káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” A másik rászólt: ,,Nem félsz Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.” Ezt válaszolta neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!” E szavakkal kilehelte lelkét.

Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' Az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva nézték mindezt.

Bevezető ima: Mennyei Atyánk, most, amikor belépünk az év legszentebb hetébe, bizalommal emelem rád tekintetemet. Kérünk, növeld közöttünk kegyelmedet. Adj erőt, hogy elkísérhessük Szent Fiadat a Kálváriára vezető úthon, amely megváltásunk záloga. Adj nekünk természetfölötti gondolkodásmódot a hitben, hogy utunkon felismerjük: a nehézségek és megpróbáltatások segítségünkre vannak, mert általuk leszünk képesek átalakítani életünket Krisztus élete szerint.

Kérés: Úr Jézus, add kegyelmedet, hogy nagyobb szeretettel kövesselek téged szenvedéseidben!

1. A boldogság keresése. Az ember a szabadságot mindennél nagyobbra becsüli. Azonban van valami, ami még ennél is többet jelent számunkra: ez a boldogság. E nélkül fájdalmas lehet a létezés, a szabadság és minden érték is. Az ember életében ez az egyik legnagyobb ellentmondás: követeljük szabadságunkat, s közben rabszolgává tesszük magunkat. Rabszolgák vagyunk, de nem abban az értelemben, hogy mások megfosztanak szabadságunktól, hanem abban az értelemben, hogy olyan dolog után vágyakozunk, amit imádhatunk, ami megérinti szívünket, ami erőlködésre késztet minket, és érzéseinket igazolja. Bár szabadok akarunk lenni, az örömök különböző fajtái között akarunk válogatni, de közben az öröm rabszolgáivá válunk.

2. Személyes kiteljesedés. Két út létezik, amivel csillapítani tudjuk a léleknek ezt az éhségét és a szív szomjúságát: a világ útja és Krisztus útja. Mielőtt odaadjuk magunkat a világ örömeinek, úgy tűnnek, hogy mindezek izgatóak, s mindazt megadják nekünk, amire szükségünk van a boldogsághoz. Azonban, amikor megszereztük ezeket, csalódnunk kell, sőt néha undorral is töltenek el minket. Ezzel teljesen ellenkezik az az öröm, amit Krisztus nyújt nekünk. Mielőtt megkapjuk ezeket, nehezek, egyáltalán nem látványosak, sőt olykor akár taszítóak is. Amikor azonban birtokunkba kerülnek ezek az értékek, elégedettséggel töltenek el minket, és felismerjük, hogy mindig ezután vágyakozott a szívünk.

3. Jöjj, kövess engem!. Amit a világ nekünk sikerként el akar adni, az valójában sikertelenség és boldogtalanság; amit pedig sikertelenségnek és vereségnek állít be, az igazából siker és győzelem. Ezen a héten a mi Urunk szenvedése – a valódi siker és győzelem – játszódik le szemünk előtt. Jézus a boldogság, aki kérdéseinkre választ ad, és aki után vágyakozunk. Az Ő útja a kereszt útja, ezért nekünk – az Ő követőinek – ugyanezen az úton kell járnunk. Jézus biztosít minket arról, hogy a szegények nem lesznek mindig szegények, akit megfeszítenek, nem fog örökre a kereszten függni; a szegény gazdag lesz, a megalázottat felemelik; amit könnyek között vetünk el, vigadva fogjuk betakarítani; a szomorkodókat megvigasztalják; s mindaz, aki Krisztussal együtt szenved, vele együtt fog uralkodni is. A költő – Francis Thomson – szavain keresztül szól hozzánk Krisztus: „Mindazt, amit elvettem tőled, nem azért cselekedtem, hogy fájdalmat okozzak neked, hanem, hogy ezeket az én kezeimben keresd: Kelj föl, fogd meg kezem, és gyere velem!”

Beszélgetés Krisztussal: Jézus, jöjj, és legyél a szívem királya! A te szenvedéseid hetében növekednem kell az irántad való szeretetben, hogy megtanuljam mindig becsülni, amit értem tettél. Add kegyelmedet, hogy hűségesen kövesselek, erősíts, hogy szeressem keresztemet, és bátran vállamra vegyem azt!

Elhatározás: Ma, amikor meglátogatom az Urat az Oltáriszentségben, meg akarom újítani szándékomat, hogy teljesen az Övé legyek.

Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:

Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.