1./ Ima:
Lelki útravaló a mai napra
Március 27.
Menj el, az Úr legyen veled! (1Sám 17,37b)
Egy félreesõ falucskában élt egy egyszerû hölgy, akit a szomszédja elnevezett "nagyhitû Katalinnak", mert olyan szívélyesen és kitartóan szolgált a környezetében. Egyszer egy lelkész jött a falucskába néhány napra, és amikor egy beszélgetés során hallott "nagyhitû Katalinról", rögtön elhatározta, hogy megismerkedik vele. Elment a házához, ahol egy öreg néni lakott, aki éppen akkor tért haza az erdõbõl egy csomó emberrel a szegényes házhoz. A lelkész kétkedve kérdezte meg tõle: "Ön nagyhitû Katalin?" A törékeny és öreg néni csillogó tekintettel és határozottan válaszolt: "Hogy nagy-e a hitem, azt nem tudom, de azt tudom, hogy nagy a Megváltóm." Tudta ez az öreg néni, tudta sok bibliai idõben élõ ember és tudják ma is sokan, hogy a Megváltó nagy, neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 21,18). A Megváltó tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8), bûneink teljes megsemmisüléséig szolgált nekünk. Aki nem a maga erejében bízik, hanem a változatlan Istenben, és aki nem jutalomért, hanem Isten dicsõségéért, a Megváltó iránti tiszteletbõl és szeretetbõl cselekszik az igazság érdekében, azt az embert Isten nem hagyja megszégyenülni, hanem vele lesz. Felhasználja a gyengéket, és mindenki megtalálhatja a maga feladatát. Menj el, az Úr legyen veled!
Micsoda Úr, micsoda Úr! Ha neki szolgálunk, gazdag áldással jutalmazza gyenge kezünk szegényes mûvét. Menjünk, így terjed az õ békéje lépésrõl lépésre. (Carl Bernhard Garve)
Drága Istenünk! Köszönjük, hogy te nem változol és megtapasztalhatjuk jelenlétedet ma is. Használj fel bennünket és segíts, hogy mindig megláthassuk, mi a feladatunk, hogy hol van szükség ránk, és hogy te hol szeretnél bennünket látni. Segíts, hogy a tõled kapott bizonyossággal és tõled kapott segítséggel járhassunk az igazság útján! Ámen.
Aki nincs velem, ellenem van.
2010. március 27. Nagyböjt ötödik hete – szombat
James Larson (Jn 11,45-56)
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: "Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Bevezető ima: Mennyei Atyám, hiszem, hogy mindig megváltásunkat tartod szem előtt. Bár engednénk magunkban mindig cselekedni téged!
Kérés: Segíts Uram, hogy képes legyek a te akaratodat saját szándékaim és terveim elé helyezni!
1. Nincs középút. A mai evangéliumban a reakciókról olvashatunk, amelyeket Lázár feltámasztása váltott ki. A csoda néhány szemtanúja hisz Jézusban, de mások nem, sőt olajat öntve a tűzre, felkeresték Jézus ellenségeit, indokot szolgáltatva a halálra ítéléséhez. Itt látjuk, hogyan működik az ember szabadsága. Isten felülről jövő tettei arra sarkallnak minket bizonyos értelemben, hogy valamelyik oldalra álljunk. Melyik oldalra állok én, amikor Isten munkálkodását észlelem lelkiismeretem hangján keresztül, vagy mások életén keresztül? Megerősödöm Krisztusba vetett hitemben?
2. Csak a hatalomról szól?. Miért ellenzik Jézus tanítását és tetteit a farizeusok? Néhány választ képzelhetünk csak el. Egyfelől felfoghatjuk az ember természetes reakciójaként irányítással szemben, legyenek akár lelki dolgok. A vallási vezetők Krisztus idejében, kétség kívül az ősapák által adott hit letéteményeseinek tartották magukat. De úgy tűnik a hit őrzése lassan irányítássá, hatalmi pozícióvá alakult. Kevésbé érdekeli őket Jézus legitimitása, üzenete és küldetése, inkább foglalkoztatja őket, miként tartsák fönn a vallási és politikai rendet. Isten tervébe azonban ez is benne foglaltatott. Visszautasításuk arra vezet, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért, és nem csak a nemzetért, hanem azért, hogy egybegyűjtse Isten szétszéledt gyermekeit. Mennyire írom felül Isten működését az én életemben? Észreveszem, hogy működése előnyömre válhat lelkileg, ha hittel közelítem meg?
3. Isten akaratát készségesen elfogadni. Csak elképzelni tudjuk Jézus gondolatait és érzelmeit, amikor látta, hogy a szenvedéséhez és halálához vezető események elindultak, amelyekről mindig is tudott. Ahelyett, hogy ellenkezett volna Atyja akaratával, Krisztus fegyelmezetten tűri, ahogyan a feszültség nő körülötte. Teljesen eltökélt Isten akaratának véghezvitelében. Megtanít minket arra a bölcsességre, hogy hagyjuk azokat a körülményeket, amelyek Isten akaratának a beteljesedéséhez vezetnek. Arra tanít, hogy teljes bizalommal és nyugalommal fogadjuk el az isteni szándékot, függetlenül attól, hogy az milyen nehéz a számunkra.
Beszélgetés Krisztussal:
Te tudod Uram, mi a legjobb nekem,
Mert Atyám vagy, végtelenül jó,
Lehajolsz hozzám, elfogadod kéréseimet
Buzgalommal adod nekem Fiad testét
Ami mindig velünk van az Oltáriszentségben.
Elhatározás: Ma hittel elfogadom, amit nem irányíthatok, vagy nem szabad irányítanom.
Erdő Péter bíboros atya 2010. márciusi imaszándéka:
Hogy mindnyájan megkapjuk a kegyelem világosságát, hogy életünk minden pillanatában különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között és legyen erőnk arra, hogy a jót megtegyük.
A Papság évében imádkozzunk különös szeretettel papjainkért. Nagyheti imáinkba is foglaljuk bele őket. Keresztúti áhítat a papokért - letölthető az alábbi helyről: http://www.vandorevangelium.hu/?m=7)
Ajánlott bejegyzések: